Levéltári Szemle, 30. (1980)

Levéltári Szemle, 30. (1980) 3. szám - ADATTÁR - Kormos László: Ráday Pál és a tiszántúliak / 437–461. o.

szervezett egyetemes főgondnoki, egyházkerületi főgondnoki és egyházmegyei gondnoki tisztre a maga jelöltjeit a világiak közül, a következő rend szerint: Bethlen József gróf Máramaros vm. főispánja egyetemes főgondnok, a dunántúli egyházkerületben Kenessey István, a tiszáninneni egyházkerületben Dőry András, a tiszántúli kerületben Baji Tatay Sámuel, és a patai kerületben Gyürki István lett egyházkerületi főgondnok.

32 Zoványi Jenő 1903-ban a bodrogkeresztúri zsinat döntése alapján újra felvetette Ráday Pál egyetemes főgondnokáságának kérdését, és az erről szóló tanulmányában a tisztség kialakulását bizonyította, majd 1917-ben a Protestáns Szemlében az evangélikus egyetemes felügyelői és a református egyetemes főgondnoki tiszt egyházjogi eredetéről fejtette ki álláspontját. Lexikonában azonban az egyetemes református főgondnoki tisztről bevallja, hogy többrendbeli kísérlet után sem jutott el a megvalósításhoz. Szerinte 1712-ben adtak református hitsorsosai Ráday Pálnak e hivatásra megbízást, de ennek okmány szerű igazolása nincs. 1734 utáni valóságos betöltése és működése is ideiglenes jellegű volt.

33 Mályusz Elemér a Türelmi rendelet című

34 munkájában Zoványi álláspontját cáfolja: ,,Zoványi már Ráday Pált is — írja — főgondnoknak tartja, de kellő alap nélkül, sőt Bethlen József — a világiak által erőszakolt — egyetemes főgondnoksága és működése is már kezdetben, 1734 után megrekedt." Legújabban Ladányi Sándor — Zoványi Jenő kutatására utalva — ír Ráday Pál egyetemes főgondnokságáról, azonban csupán a kérdés további kutatásának problémáját vethette fel.

35 Ráday Pál tiszántúli kapcsolatainak kutatása közben magam nem találkoztam olyan adattal, melynek alapián egyetemes főgondnoki tisztét igazolni lehetett volna. Egyetemes főgondnoksága nem volt általánosan elfogadott. Voltak református ellenzői e tisztnek. Tiszántúli források alapján egyházjogilag nem támasztható alá. Tiszántúliak véleménye az egyetemes főgondnoki tiszt kérdésében Mivel e kérdés további tisztázásra szorul, tekintsük át az ún. egyetemes főgondnoki hivatal kialakulásának tiszántúli vonatkozásait. Az 1712—15. évi országgyűlés széles körű vallásügyi vitája alatt Ráday Pálnak az „evangélikus rend" nevében történt felszólalása után szükségessé vált a protestánsok közjogi státusának megvédése érdekében közös protestáns értekezletek tartása, mert az ellenfél nem ismerte el az addig törvényesen biztosított jogaikat. Ráday naplója szerint protestáns disputát, értekezletet a debreceni sérelem országgyűlési napirendre tűzése utáni napon — 1714. november 15-én — a nádor agresszív katolikus térítési kísérlete miatt tartottak, („mire nézve disputára fakadtunk" - írja Ráday a naplójában). Ezt követően november 17-én a protestáns követek közös értekezletén, magukat „evangélikus statusnak" nevezve úgy döntöttek, hogy Ráday menjen Bécsbe sérelmeik orvoslása végett.

36 Bizonyára e tanácskozás irányítója Ráday volt. A református követek bizalma felé fordult, de naplójában egyetemes főgondnokká választásáról nem emlékezik. A tiszántúliak, illetve a debreceniek érdekében tett felszólalása sem jelenti egyetemes főgondnokságának a Tiszántúl és. a debreceniek részéről való elismerését. 445