Levéltári Szemle, 30. (1980)

Levéltári Szemle, 30. (1980) 3. szám - ADATTÁR - Kormos László: Ráday Pál és a tiszántúliak / 437–461. o.

zott a király legfelsőbb iurisdictiojára, csatlakozott Komáromi György indokaihoz s a rendeket a királyi döntés megvárására intette. Hallatlan merészséggel szállt szembe a nyitrai, a kalocsai és a veszprémi római katolikus püspökkel. Felszólalásában a debreceni sérelem ürügyén a protestánsok egyetemes vallásszabadságát is hangoztatta. Az „evangélikus státus" nevében protestált és közjogi helyzetüket védte. A klérus hajthatatlansága miatt az eset „zene-bonává" fajult. Ráday Pál országgyűlési felszólalása a protestáns közvéleménynek adott hangot. Ezzel Debrecent és a Tiszántúlt sikerült meggyőznie őszinteségéről. Komáromi Györggyel ekkor került baráti kapcsolatba, aki három évvel később, 1717. október 6-ra Gyürki Gáborral együtt meghívta otthonába „egy tál debreceni káposztára".

26 E meghívás ürügy volt Ráday helyszíni tájékoztatására, az egész város közvéleményét felháborító és embertelennek tűnő óhaj megtárgyalására. A debreceni városi tanács ugyanis tehetetlen volt a vármegyével szemben. 1716. szeptember 20-án Váradról érkezett megyei bizottság a római katolikus templom és parókia építésére — tiltakozásuk ellenére — kijelölte a helyet, és a tanács 1717. január 22-i ellentmondásával szemben ragaszkodott a kijelölt hely birtokbavételéhez. Hiábavaló volt a város egyhangú döntése, mely kimondta, hogy „nem hajlandó a szegénységet télvíz idején kunyhóiból kitelepíteni."

27 Kénytelen volt engedni a vármegyei erőszaknak, mert már a „Nagytemplomot" és a Kollégiumot is az elvétel veszélye fenyegette. Ráday Pál debreceni útja lehetőséget adott a tiszántúli helyzet reális felmérésére. E tárgyalás alkalmával kérte fel Komáromi Györgyöt az ország reformátussága érdekvédelmében végzendő munkája támogatására. Megbízta Komáromi Györgyöt a tiszántúli egyházkerület gyülekezetei helyzetének felmérésére és a kerület térképének elkészítésére. Egyetemes református érdeket képviselő munkájához ekkor szervezte meg a tiszántúli kapcsolatot, de ebből nem lehet hivatali ügyszervezésre következtetni, mely azt igazolná, hogy Ráday Pál — e baráti látogatáson — egyetemes főgondnoki tisztségben járt volna Debrecenben. Ráday Pál egyetemes főgondnoki tiszte kérdésének tiszántúli összefüggései Historiográfiai áttekintés Ráday Pál egyetemes református főgondnoki tiszte vitatott, és az egyháztörténészek véleménye megoszlik. Egyrészt úgy vélik, hogy Ráday Pál 1712 óta haláláig — az evangélikusok rózsahegyi zsinatának döntéséhez hasonló módon — a magyar református egyház egyetemes főgondnoka volt. Másrészt — főleg tiszántúli forrásokra támaszkodva — Ráday Pál egyetemes főgondnokságát egyházjogilag nem látják igazoltnak. E kérdésben először — külföldön — Friedrich Adolf Lampe utrechti professzor, Debreceni Ember Pál egyháztörténeti munkájának kiadója — bizonyára magyarországi értesülés alapján - foglalt állást Debreceni Ember Pál halála után, egy 1723. június 12-én kiadott Habsburg-királyi mandátumhoz fűzött reflexiójában.

28 Lampe Ráday Pált igen vallásos főnemesnek, a híres Pest—Pilis—Solt egyesült vármegye táblabírói asszesszorának nevezi, aki alkalmas volt 443