Levéltári Szemle, 30. (1980)
Levéltári Szemle, 30. (1980) 3. szám - Lakos János: A földművelésügyi miniszter külföldi gazdasági szaktudósítói hálózata, 1900–1920 / 381–406. o.
A külügyminiszter akarva-akaratlanul a magyar érdekeket védte. A FM ugyanis azt akarta, hogy az intézmény ne legyen egy újabb közösügyes szerv, hogy tényleg a magyar mezőgazdaság viszonyainak javítását, tehát adott esetben bizonyos osztrák érdekek keresztezését is szolgálhassa. Azonban az is kétségtelen, hogy a szaktudósítók itt meghatározott felemás helyzete (külszolgálatot teljesítettek, de a külképviselettől teljesen függetlenül) számos problémát okozott később, a működés során. A szervezés 1897 nyarára nyilvánvalóvá vált, hogy az osztrák parlamentben kialakult kaotikus viszonyok 22 a régi szerződés lejártáig, 1897 végéig nem teszik lehetővé a vámszerződés törvényerőre emelését. Ez a szaktudósítók kiküldhetésének időpontját is bizonytalanná tette. A FM pedig minél előbb, lehetőleg már 1898. január 1-től életbe kívánta léptetni az intézményt, ezért a vámszerződés törvényerőre emelkedéséig kormányintézkedéssel kísérelte meg a kérdés rendezését. Mindenekelőtt a közös külügyminiszter és az osztrák kormány egyetértését kellett megszereznie . 23 Darányi 1897. július 5-én bizalmas átiratban fordult az osztrák miniszterelnökhöz és a külügyminiszterhez, melyben fontos gazdasági érdekekre hivatkozva hozzájárulásukat kérte a szaktudósítók kormányintézkedéssel történő kiküldéséhez. A külügyminiszter augusztus 20-án megadta elvi hozzájárulását, de ismételten kikötötte, hogy a szervezésnek a két kormány teljes egyetértésével kell történnie, a külügyi tárcát semmiféle költség nem terhelheti, a szaktudósítók nem állhatnak szolgálati összeköttetésben a cs. és kir. külképviselettel illetve konzulátusokkal, és végül nem ruházhatók fel olyan címekkel, melyekből ilyen szolgálati összefüggés gyanítható lenne. A két kormány egyetértésének kivívása keményebb diónak Ígérkezett. Ezt jelezte az osztrák miniszterelnök válaszának késése: az csak ismételt sürgetésre érkezett meg október 22-én. Az osztrák kormány az elvi hozzájárulást megadta ugyan, de a konkrét kiviteli módozatok kérdését további tárgyalások elé utalta. Az osztrák fél ,jóvoltából"a FM kénytelen volt elejteni a szaktudósítók 1898. január 1-i kiküldésére vonatkozó tervét, s az 1898-as tárcaköltségvetés összállításakor csak félévi költségeket (25.000 Ft-ot) vett figyelembe. Október 27-én minisztertanács elé került az ügy. Itt a miniszter már ismertette azokat a helyeket, ahol 1898 második felétől szaktudósítókat kívánt alkalmazni. Ezek a következők voltak: Berlin, Pétervár, Párizs, München, New York, Bukarest és Belgrád. A minisztertanács tudomásul vette a költségtervezetet és hozzájárult, hogy az ügyben felségelőterjesztés történjen. A földművelésügyi miniszter 1897. november 29-én kelt felségelőterjesztése mindenekelőtt a szaktudósítói intézmény szükségességét indokolta; megemlítette, hogy a külügyminiszter és az osztrák kormány elvileg már hozzájárult a szervezéshez, hivatkozott arra, hogy Németországban, Angliában és az Egyesült Államokban sikeresen működnek hasonló tudósítók, majd bemutatta a költségvetést és kérte ahhoz az uralkodó hozzájárulását. A december 9-én kelt legfelsőbb elhatározás megengedte az intézmény költségeinek költségvetésbe vételét, ugyanakkor megjegyezte, hogy „. . . a szóban forgó intézmény csakis akkor leend életbe léptethető, ha ezen intézménynek keresztülvitelét illetőleg a Monarchia két államának kormányai és közös külügyminiszterem közt teljes egyetértés létrejön." 384
