Levéltári Szemle, 30. (1980)

Levéltári Szemle, 30. (1980) 3. szám - Kun József: A munkásmozgalom történetének forrásai a Hadtörténelmi Levéltárban: rövid áttekintés / 371–379. o.

A Horthy korszak központi katonai hatóságai sorában fontos helyet foglal el a munkásmozgalom szempontjából is, a Vezérkari Főnökség iratanyaga. (1919—1920: Magyar Nemzeti Hadsereg Fővezérsége, 1921—1938: Honvédelmi Minisztérium VI. csoportfőnöksége, ill. katonai főcsoportfőnöksége.) Ez a szerv folytatta a Tanácsköztársaság leverését követően (1919—1920) az egész ország területén a politikai szempontból megbízhatatlanok ügyében a nyomozást, polgári személyeket letartóztatott, ellenük eljárást indított. Később a Vezérkari Főnökség ezirányú feladatait átvette a Belügyminisztérium és az igazságügyi szervek, de mint katonai hatóságnak továbbra is köze volt a munkásmozgalom letörését, ellenőrzését célzó intézkedések meghozatalához, végrehajtásához. Itt találhatók sztrájk esetére, a katonák magatartását szabályozó intézkedések, május 1-ék alkalmával az összetartást elrendelő parancsok stb. Nagyon értékes források találhatók a lakosság politikai hangulatára, az ellenforradalmi rendszerrel szembeni magatartására vonatkozóan 1919 őszén, 1920-ban. Kiderül a különböző helyzet- és hangulatjelentésekből, hogy milyen volt a lakosság ellenszenve, s a munkásosztály ellenállása a fehérterror intézkedé seivel szemben. A harmincas évek közepéig megtalálhatók a Vezérkari Főnökség 2. osztálya anyagában a külföldi baloldali emigránsok te- ákenységére vonatkozó jelentések. A második világháború időszakából említésre méltóak az 1940-es salgótarjáni, dorogi bányászsztrájkokra vonatkozó helyzetjelentések, a karhatalom kirendelésére vonatkozó, viszonylag nagy mennyiségű források. 1943-tól kezdődően egyre gyakrabban futottak be jelentések a Vezérkari Főnökséghez mindenekelőtt szlovákiai, kárpátaljai és jugoszláv területeken végrehajtott partizánakciókról. Mivel a munkásmozgalom több ponton érintkezett a fegyveres partizánmozgalommal, ezek a jelentések is a kutatók figyelmére tarthatnak számot. A Horthy-korszak területi parancsnokságainak fennmaradt fondjai ugyancsak tartalmaznak munkásmozgalmi vonatkozású iratokat, főként a Tanácsköztársaság leverését követően, 1919 őszén, 1920-ban. Az ország területét katonai körletekre osztották, Budapest, Kaposvár, ill. Szombathely, Pécs, Székesfehérvár, Debrecen, Szeged székhelyekkel. Jelentősebb mennyiségű iratanyaga a budapesti és a szombathelyi körletparancsnokságnak maradt fenn. Figyelemre méltó történelmi adalékokat szolgáltatnak a kutatóknak a karhatalmi kirendelések, a legénység és munkások kapcsolatára vonatkozó utasítások, s egyéb, a rendszerellenes megnyilvánulásokról fennmaradt jelentések. A fehérterror hírhedt különítményeinek iratai nagyrészt elpusztultak vagy megsemmisítették őket. Egyedül a Prónay különítmény működéséről maradt fenn jelentősebb mennyiségű irat és kisebb irattöredékeket őrzünk néhány budapesti kerületi, újpesti karhatalmi század irataiból az 1919-1920-as évekből. A Hadtörténelmi Levéltár őrzi a Pest— Pilis—Solt—Kiskun vármegyei, a Jász—Nagy-" kun—Szolnok vármegyei testnevelési és népgondozó felügyelőségek, a Tolna vármegyei testnevelési felügyelőség és a budapesti I. honvéd hadtest leventeparancsnoka fondtöredékeit. Viszonylag teljes az elsőnek említett felügyelőség fondja, átfogja az 1923—1944 közötti időszakot. A fenti szervek, kivéve az I. hadtest leventeparancsnokának iratait, a békeszerződésben megtiltott hadkiegészítési feladatokat látták el rejtetten 1938 nyaráig. Nyíltan pedig a levente-egyesületek irányító szerveiként működtek. A fenti fondokban számos olyan irat található, melyek a munkásmozgalom történetének megismerését teszik 376