Levéltári Szemle, 30. (1980)

Levéltári Szemle, 30. (1980) 3. szám - Koroknai Ákos–Lakos János: A magyar minisztertanácsi jegyzőkönyvek sorozata 1867–1919 közötti részének szerkesztési és forrásközlési elvei / 341–370. o.

b) A jegyzőkönyvi mellékletek: — a jegyzőkönyvhöz ül. a jegyzőkönyvi ponthoz szervesen tartozó (számozott) mellékletek — egyéb, nem szerves mellékletek c) Az előadói ív: Részei:- az iktatószám — a tárgymeghatározás — a kezelési feljegyzések — az uralkodói tudomásulvétel szövege (másolata) — az irattározási utasítás — az esetleges érdemi intézkedési utasítás(ok) és annak (azoknak) tervezete(i) A felsorolt irattani egységek közül mindenképpen közölni kell, mégpedig főszövegben: — az évi folyószámot — a keltet — a kiválasztott jegyzőkönyvi pontokat Az apparátusban kerülnek közlésre ül. jelzésre: a) táblamellékletként táblázatban: — az üléseken résztvevők jelenléte (X-szel jelölve, amennyiben hitelesítő aláírásuk hiányzik: O-val jelölve) — az uralkodói tudomásulvétel ténye (egyszerű tudomásulvétel esetén T-vel, észrevétel esetén M-mel, tudomásul nem vétel esetén N-nel jelölve), helye és ideje b) tárgyi-magyarázó jegyzetben: — az uralkodói tudomásulvétel megjegyzés esetén — a jegyzőkönyvi mellékletek (amennyiben teljes, közvetlenül a jegyzőkönyv utáni közlésre nem kerülnek) — az előadói ívre rávezetett érdemi intézkedések. C. A FORRÁSKÖZLÉS FAJTÁI Háromféle forrásközlési módot alkalmazunk: a) teljes közlés: minden olyan ügy esetében, amelynek jelentősége bármely vonatkozásban (politikai, társadalmi, gazdasági tekintetben nemzetközüeg, országosan vagy regionálisan) nagy, és adatbősége ezt indokolja. b) részleges közlés: olyan esetekben, amikor a szöveg lényegtelen részeket, körülményes megfogalmazásokat és gondolati ismétléseket tartalmaz. A kihagyást szögletes zárójelbe tett három ponttal jelezzük [. . .].E közlésmódnál ügyelni kell arra, hogy az eredeti szöveg értelme ne változzék meg. c) kivonatos közlés: amikor a tárgy kevésbé jelentős és adatszegény. A kivonatos közlésnek két vátozatát alkalmazhatjuk: - a bővebb (tárgykifejtő) regesztát (természetesen címelve) - a címregesztát (a jegyzőkönyvi pontnak adott cím képezi a regesztát). 348