Levéltári Szemle, 30. (1980)

Levéltári Szemle, 30. (1980) 3. szám - Farkas Gábor: A községi tözskönyv bizottság tevékenysége Fejér megyében: az 1898:IV. tc. végrehajtása / 333–340. o.

A jelzővel ellátott községnevek egy része földrajzi és topográfiai sajátságot mutat: Duna-Adony, Duna-Pentele, Bakony-Sárkány, Vértes-Boglár községek neveiben a földrajzi helyzet rögzítődik. Az új elnevezés Dunapentele, Bakony sárkány, Vértesboglár lett, de Adony esetében elmaradt a jelző szó. Fejér megyében két Pentele nevű helység van. A Szentmihály határában levő Pentelepuszta ekkor a Sár előnevet kapta. A topográfiai sajátságot tükröző községnevek, - mint Alsó-Alap, Felső-Alap, Alsó-Szentiván, Nagy-Lók, Kis-Lók, Puszta-Egres, Kisz-Keszi, Kis-Perkáta, Nagy-Perkáta, Puszta-Zámor, Uj-Bárok esetében a változás több irányban ment végbe. Alsó-Alap csak a törzsnevét tartotta meg, a jelző szót elhagyták, de Felső-Alap, már a szabályok értelmében (Felsőalap) került az országos törzskönyvbe. Fejér megyében ekkor négy Szentiván település is létezik: Alsó-Szentiván község, azután Aba határában Felsőszentiván, és Baracska mellett Szentiványpuszta és Alsószentivánpuszta. Ezért hagyták meg az Alsószentiván községnevet. A másik három Szentiván település puszta volt. Az Aba mellettit Felső szentivánnak, a Baracska határában fekvő két Szentiván közül az egyiket Kajászó-szent-ivánnak, a másikat Alsó-szent-ivánnak nevezték el. A két Alsószentiván nevét az írásmód különböztette meg. Az egybeírás szabályai értelmében változott Kislcx, Nagylók, Kisperkáta, Nagyperkáta, Pusztazámor és Ujbarok neve. Ujbarok mellett Felcsút határában ugyanis létezik Óbarokpuszta is. A két Bárok település megkülönböztetése már a 19. század elején megtörtént. Történelmi determináns rejlik Falu-Battyán, Szabad-Battyán, Szolga-Egyháza, MagyarAlmás, Rác-Almás, Rác-Keresztúr, Herceg-falva nevekben. A Battyán településnevek Batthyány birtokosra emlékeztetnek. A Batthyány család Fejér megye azon kevés középkori birtokosai közé tartozik, melynek tagjai a viharos évszázadok után visszatértek és az újkori törvényhatóság életében kimagasló szerepet játszottak. Szabad-Battyán a Sárvíz átjárója mellett feküdt, a középkorban és a török időkben még Csíkvárnak nevezték; a 16—18. században szabad hajdúk lakták, akik privilegiális jogállásukat a későbbi évszázadokban is megőrizték. A másik Batthyány birtokon azonban jobbágyok éltek. A két különböző jogállású település neve 1848 után is fennmaradt, melyet az 1898. évi IV. te. értelmében Szabad- ill. Falubattyánra változtatták. Szolga-Egyháza, (ma Szabadegyháza) régi középkori falu, ahol a királyi udvart szolgáló népek, később kisnemesék éltek. A törzsnév (Egyháza) előtt álló jelző tehát nem szolga népet jelentett, hanem ellenkezőleg-kiváltságost, a király szolgáit. A két Almás falut — a megkülönböztetés miatt — a 18. század vége felé már jelzőkkel látják el. A Duna melletti Almást a 18. század elején a betelepült szerb lakosságra való tekintettel Rácz, a Vértesalján fekvő Almást, - melyet ekkor tisztán református magyarok laknak - Magyar előnévvel látták el. E falvak nevei a törzskönyvbe Rácalmás és Magyaralmás néven kerültek be. A rácaímási elöljáróság a „Rácz" előnevet nem kívánta. A szerb lakosság asszimilációja a 19. század végére jelentősen előrehaladt, és az előnevet sértőnek éiezték. Helyette a Szigetfő előnevet akarták felvenni. Ez a település a mai Rácalmás mellett volt, amely a középkor végén, feltehetőleg már az első török hadjáratok idején pusztult el. Az elöljáróság azonban a felterjesztéshez alapos indokokat nem küldött; Különösen hiányolta a törzskönyvi bizottság a történeti adatokat. így a Szigetfőalmás nevet a község nem 336