Levéltári Szemle, 30. (1980)

Levéltári Szemle, 30. (1980) 3. szám - Dóka Klára: A Tisza szabályozás szervezete, 1846–1879 / 325–331. o.

bályozás irányításában. Ez egyrészt azt jelentette, hogy az udvar alábbhagyott centralizációs elképzeléseiben, másrészt a helytartósági osztályok számára beleszólást biztosított a munka menetébe. A szabályozás számára ez veszélyes is lehetett, mert a helyi szervek az ottani érdekeket helyezhették a közös célok elé. A politikai hatóságok és a Tisza szabályozási szervezet viszonyának megváltozását elősegítette az, hogy a burzsoázia érdekeit képviselő,Mitis Ferdinánd 1853-ban elhagyta az országot, és a kétféle műszaki szervezet - az építészeti hivatalok és a Tisza szabályozás irányítói — közeledtek egymáshoz. Mindkettő beépült az ország közigazgatási egészébe. Az átszervezés után a műszaki munka színvonala emelkedett. A fiatalon a Tiszához került mérnökök megszerezték a szükséges gyakorlatot, és az egyes folyamosztályokban stabil személyzet alakult ki. A Központi Felügyelőség és a folyamosztályok között jó kapcsolat alakult ki, a legtöbb szabályozási kérdésben egyetértettek. A mellékfolyókkal együtt az ország felére kiterjedő óriási vízszabályozási munkához az adott körülmények között korszerű szervezet állt rendelkezésre. Mentes volt az út-, híd-, vasút- és egyéb építési érdekeltségektől, a középítészeti munkák nem kötötték le a szabályozás irányítóit. A Tisza szabályozását illetően a helyi politikai hatóságok nem éltek lehetőségeikkel, és nem szóltak bele az állami költséggel végrehajtott munka menetébe. Probléma ezúttal is a társulatokkal, az állami és magán-hozzájárulással végrehajtott munka összehangolásával volt. Itt a helyi hatóságok sem tudtak egyértelműen állást foglalni. 1857-től a társulatoknak joguk volt, hogy valamennyi szervezet képviselőinek részvételével közös gyűléseket tartsanak a szabályozási ügyek megbeszélésére. Azonban ennél többet kívántak: autonómiát, és az 1846-ban alakult Tiszavölgyi Társulat visszaállítása^. 1860. augusztus 1-én a közös összejövetel nevében Károlyi György memorandumot intézett a Belügyminisztériumhoz, amelyben kérte, hogy a Tisza mellékfolyóinak szabályozását egységes elképzelések alapján hajtsák végre, a társulatok és a helyi hatóságok ne csak saját érdekeiket tartsák szem előtt. Olyan közös szervezetet kívánt létrehozni, amely rendet tud teremteni a társulatok között, és független a helyi hatóságoktól.

21 Az 1860. évi közgyűlés alkalmával a tiszai társulatok képviselői bizottmányt választottak, amely az alakuló közös társulat alapszabályát kidolgozta. A kancellária 1865-ben engedélyezte a Társulat újjászervezését, Sennyey Pált, majd Ürményi Józsefet nevezte ki biztosnak, aki a következő évtizedben is megtartotta hivatalát.

22 Az újjászervezett Tiszavölgyi Társulatban 14 szervezet vett részt, amelyek küldöttei évenként közgyűlést tartottak. A közgyűlés választmányt hozott létre a folyamatos ügyek intézésére, főként a kölcsönök felvételére, amelyek segítségével a töltésépítéseket kívánták meggyorsítani. A Tiszavölgyi Társulat újjászervezésének politikai okai is voltak. A mozgalom 18601861-ben kezdődött, és része volt azon mérsékelt ellenzéki törekvéseknek, amelyek szerint az ország viszonyainak rendezését 48-as alapon kellett volna végrehajtani. A Tisza mellett abban a szellemben, ahogyan Széchenyi elképzelte. A Tiszavölgyi Társulat azonban visszaállított formában nem volt elég erős, hiszen az állami pénzzel folyó építkezések irányításába nem volt beleszólása. Mint a társulati érdekek képviselője elvileg szembekerülhetett volna a Tisza szabályo329