Levéltári Szemle, 30. (1980)

Levéltári Szemle, 30. (1980) 1–2. szám - KRÓNIKA - Balázs Péter: Levéltárigazgatói értekezlet Veszprémben / 275–277. o.

KRÓNIKA Balázs Péter LEVÉLTÁRIGAZGATÓI ÉRTEKEZLET VESZPRÉMBEN Az általános levéltárak, valamint az állami és a társadalmi szervek (szervezetek) szaklevéltárainak igazgatói 1979. október 24-26-án Veszprémben tartották országos konferenciájukat. Az értekezlet elnökségében Fodor Péter, az MSZMP KB tudományos, közoktatási és kulturális osztályának munkatársa, Villangó István, a KM közgyűjteményi főosztályának vezetője, Moharos Józsefné, a KM tanácsi osztályának vezetője, Molnár József, a KM levéltári osztályának vezetője, Navracsics Tibor, a Veszprém megyei Tanács V.B. művelődésügyi osztályának vezetője és Madarász Lajos, a Veszprém megyei Levéltár igazgatója foglalt helyet. Az értekezlet résztvevőit Navracsics Tibor köszöntötte, s tájékoztatta őket arról, hogy Veszprém az ország egyik legiparosodottabb megyéjének központja, amely dinamikusan fejlődik. A természeti szépségekben és történeti emlékekben gazdag környezet is kötelezi a megyét a múlt értékeinek rendszeres feltárására és megóvására. Ennek a törekvésnek jegyében került sor a megyei levéltár elhelyezésének megoldására, amelyre a megyei tanács — a volt piarista rendház épületének felújításával és korszerű raktárak kialakításával — 6 és fél millió forintot áldozott. A konferencia első napján hangzott el Molnár József vitaindító előadása a levéltári terület VI. ötéves tervének fejlesztési irányelveiről, majd Boros Sándor miniszterhelyettes tájékoztatója művelődéspolitikánk időszerű kérdéseiről. Az előadások és a hozzászólások a levéltárügy sok fontos problémáját érintették. A legtöbben a történeti értékű iratok védelmének kérdéséhez szóltak hozzá, amely egyrészt a következő ötéves terv legfőbb célkitűzése, de egyúttal tudományos és közművelő munkánknak is alapját képezi. A felszólalók egyetértettek Molnár József referátumának azon alapállásával, hogy a távlati feladatok kijelölésénél a szükségletekből kell kiindulni, a célkitűzések konkretizálását azonban a lehetőségek elemzése után lehet tervbe iktatni. Reálisan szembe kell néznünk azzal a problémával, hogy a levéltáraknak a történeti értékű iratokat is rangsorolniuk kell, s ennek kapcsán a levéltári érték fogalmának szűkítése elkerülhetetlen lesz. Ennek a kérdésnek kimunkálására már a múltban is történtek kísérletek, de ezek részben elakadtak, részben a kívánt eredményt még nem hozták meg. Több felszólaló mutatott rá arra, hogy levéltára már csak nagyon korlátozottan tud eleget lenni iratátvételi kötelezettségének. Felvetődött az a gondolat is, hogy a levéltárak a szervektől anyagi hozzájárulás ellenében vegyék át és őrizzék tovább az iratokat. 275