Levéltári Szemle, 30. (1980)

Levéltári Szemle, 30. (1980) 1–2. szám - KRÓNIKA - Balázs Péter: Levéltárigazgatói értekezlet Veszprémben / 275–277. o.

Ugyanakkor elhangzott az a kívánalom is, hogy a több szervezeti egységgel működő vállalatok iratai egy levéltárba kerüljenek. A történeti értékű iratok védelmével szorosan összefügg a levéltári technika problematikája. Molnár József referátuma fontos kérdésként foglakozott a mikrofilmezés levéltári alkalmazásának kiterjesztésével és fejlesztésével. A felszólalók rámutattak arra, hogy az iratképző szervek némelyike e téren előbb jár, mint általában a levéltárak, tehát fel kell készülnünk nemcsak saját irataink filmezésére, hanem mikrofilmek átvételére is. Már az sem alkalomszerű jelenség, hogy tanácsi ülésekről magnótekercsen készülnek jegyzőkönyvek, amelyek levéltári értékének vizsgálatával, illetve átvételük esetén sajátos tárolási problémáival szintén foglalkoznunk kell. Állagvédelmi kérdésekkel kapcsolatban a felszólalók elsődlegesen a megelőzés fontosságát hangsúlyozták, ami összhangban állt a referátumnak azzal a célkitűzésével, hogy az iratvédelemnek a levéltárak mindennapi munkájában az eddiginél nagyobb szerepet kell kapnia. Az eddigi tapasztalatok alapján úgy tűnik, hogy a levéltári anyagnak a KÖJÁL közbenjöttével végzett fertőtlenítése járható útnak bizonyul. A színvonalas iratkezelői és irattárosi munka a korszerű levéltárügynek is egyik előfeltétele, s így természetes, hogy az irattári fegyelem megszilárdításáról, továbbá az iratkezelők és irattárosok képzésének szükségességéről is többször szó esett. Többen hangot adtak azon aggodalmuknak, hogy az adminisztrációs munka csökkentésének ürügyén e munkakörök dolgozói még az eddigieknél is hátrányosabb helyzetbe kerülnek, ami nemcsak a levéltárügy szempontjából jelent majd nehézségeket, hanem kedvezőtlenül hat majd vissza magára az ügyintézésre is. Szóba került, hogy a megnövekedett gyűjtőterületi feladatok a levéltárakon belüli további specializálódást is igénylik. Egyes tanácsi levéltárakban adottak a gyűjtőterületi szervezeti egységek kialakításának feltételei is, de mindenütt célszerű e feladatokat szétaprózás nélkül 2—3 alkalmas munkatársra bízni. A módszertani kérdésekkel való rendszeres foglalkozás mind Molnár József referátumában, mind a hozzászólásokban központi helyet kapott. Egyes felszólalók konkrét igényeiket is megfogalmazták. Ezek szerint különösen fontosnak tartják az iratkezelési szabályzatok felülvizsgálatát, a levéltári őrizetbe vett iratanyag minimális nyilvántartási feladatainak kimunkálását és a középkáderképzés megszervezését. Kérték a Levéltári Osztály munkájának az új szükségleteknek megfelelő módosítását, beleértve a levéltárfenntartókkal való intenzívebb és tartalmibb kapcsolattartást is. Molnár József a felszólalásokra adott válaszában hangsúlyozta, hogy a VI. ötéves terv gerincének a történeti értékű iratok védelmét tekinti. A tervezés célkitűzéseinek realizálását, amely a Levéltári Osztálytól nagy rugalmasságot igényel, a levéltárfenntartókkal részleteiben is meg fogja beszélni. E fő célkitűzésünk nem kampányfeladat, a teljesítés szakmai, személyi, jogszabályozási feltételeit is biztosítani kívánjuk. De erősíteni kell a központi irányítást is,ami azonban nem jelent uniformizálást, mert a levéltárak különböző fejlettségi szintjére is tekintettel kívánunk lenni. Ezzel az egyes levéltárak a tervkészítésnél nagyobb önállóságot kapnak, de ezzel párhuzamosan az igazgatók felelőssége is megnövekszik. A tervezésnél eluralkodott rutinszerűséget a jövőben a feladatok és végzett munka érdemibb elemzésének kell felváltania. A Levéltári Osztály irányító munkájában számít a Levéltári Tanács támogatására, igénybe veszi az UMKL szervezeti keretében műkő276