Levéltári Szemle, 30. (1980)

Levéltári Szemle, 30. (1980) 1–2. szám - IRODALOM - Vass Előd: Bayerle, Gustav: Ottoman tributes in Hungary. The Hague, Paris, 1973. / 271–274. o.

nagyobb területeknek az adóztatása révén jól követhető. A helynevek gyarapodása nemcsak a szandzsák területének kiterjedésére, hanem a korábban elfutott, vagy adófizetésképtelennek felvett helységek visszatelepedésére, illetve adófizetőképessé válására is utalnak. Ezt azonban csupán az összeírt adatok részletes feldolgozása után ismerhetjük meg. Erre a szerző nem térhetett ki, mivel csupán egy évbeli egyszeri adóösszeírás teljes szövegét közölte. A nógrádi szandzsák 1570. évi tahrir defteré példáján a kézirat pontos leírásának elemzése az oszmán-török adóösszeírások közléseinek sorában most először került sor. Az adóösszeírás kéziratának első oldalán lejegyzett keltezés szokásos szövegét pontos átírásban szintén most először láthattuk. Említi a stilizált szultáni kézjegy (tugra) és az összeírás szabályrendeletét (kanunname) is. A kéziratban szereplő településekről azonban csupán rövid, pillanatnyi áttekintést nyújt, s így az olvasó az összeírás adatait nem ismeri meg. A lakosság rövid ismertetését csupán a 16. századi magyar személynevek bemutatásával kezdi el. Az összeírásban feljegyzett magyar foglalkozásnevekből (kovács, pásztor stb.) és más foglalkozásnevekből a szerző alig magyarázható módan hajlamos a magyar névalak hallás alapján történt arab betűs lejegyzéséből „íző" kiejtésben visszaolvasni az 1570. évi kiejtést. A prépost szónál szerintünk indokolatlan a pripos, vagy piripos névalak hasznáata stb. A szerző az oszmán-török adóztatásról rövidre szabott magyarázatban tér ki, s a magyar adóztatási fogalmak (dica, porta stb.) bekapcsolásával a nógrádi terület egységes magyar-török adózási viszonyait tárja fel. Általánosan is értelmezhető a kettős adóztatás nógrádi közölt példája, ezért közlését szükségesnek látjuk. Az 1553. évi magyar urbárium Horpácson négy, Patakon tíz, Felső-Vadkerten öt, Középső-Vadkerten kilenc adófizetőt jegyzett fel. Az 1547. évi részletes török defter Horpácson hasonlóképpen négy, Patakon tíz, Felső-Vadkerten öt és Középső-Vadkerten tíz adófizetőt említ. Ez a példa arra enged következtetni, hogy itt az általánostól eltérő módon a falvankénti adófizetők számát valamilyen török-magyar közös megállapodás alapján egységesen állapították meg. Gustav Bayerle a török földesúri adóztatás egyes adóit és illetékeit részletesen külön-külön is felsorolja, jelentőségüket megmagyarázza. A kézirat közlésének módjáról külön leírást is közöl. Azonkívül az adófizetők falvankénti számának és adóinak jegyzékén kívül még ezeknek a török javadalomhaszonélvezőit is felsorolja. A török összesített, vagy közismertebb nevén tímár defterek a falvanként beszedett adók török kiosztásának név szerinti felsorolásáról készültek. A nógrádi szandzsák adóösszeírásával egy időben készült török javadalom-birtokosok, timár-jegyzékét a szerző szintén terjes szövegében közli. Mindkét adójegyzékben feljegyzett magyar hely- és személynevek arab betűvel történt egykori lejegyzését a szerző a mai törökországi török nyelv mai latin betűinek helyesírása szerint adta ki. A defterek szövegének latin betűs átírásánál a kézirat oldalakat zárójeles sorszámokkal jelöli, de ezek a nyomtatásnál nem mindenhol kerültek feltüntetésre. Szintén nagyon zavaró az a körülmény, hogy a munka 65. oldala után a 70—71. oldal, majd 68-69., 66-67., 72-73., 78-79., 76-77. és végül a 74-75. oldal következik. A szerző az oszmán-török adóösszeírások kiadásának történetében egyedülálló módon a szövegközlés után pontos és részletes filológiai feldolgozást is nyújt. A szereplő földrajzi, - török és magyar, - személynevek arab betűs átírásait külön ábécérendben 273