Levéltári Szemle, 30. (1980)

Levéltári Szemle, 30. (1980) 1–2. szám - IRODALOM - Vass Előd: Bayerle, Gustav: Ottoman tributes in Hungary. The Hague, Paris, 1973. / 271–274. o.

adóit vették számba. Ha ezt az adatot a szerző által most közölt 1570. évi adóösszeírás adataival vetjük össze, a következőket vehetjük észre. A nógrádi szandzsák helységeinek 1570. évi jellege az adójegyzék adatai alapján a következőképpen ábrázolható: 2 város hagyományos adózással, 6 város évi átalányadózással, 76 falu hagyományos adózással, 78 falu évi átalányadózással, 12 lakatlan falu, 31 megművelt puszta és egy major, tehát összesen 206 helység szerepel. Ezt az összesen 206 helységet a fentiek szerint adózásuk alapján két csoportra lehet osztani; a lakott helységek közül 78 hagyományos módon és 84 pedig évi átalányösszegben került nyilvántartásba. A lakatlan helységek területét a lakott helységek lakosai művelték, s termelésük alapján kerültek összeírásra. Ha most a 206 helységet térképen is megtekintjük azonnal feltűnik, hogy azoktól a helységektől szedtek a törökök évi átalányösszegben adókat, amelyek a legtávolabb feküdtek, rendszerint a magyar végvárak mögötti területen. így a nógrádi szandzsák valódi területének csupán már az 1547 körüli összeírásban szereplő 79 lakott helység területe felelt meg, s a többi az 1552. évi török hadjárat után névlegesen hódolt be. Földrajzilag a nógrádi szandzsák területe a Nógrád-Csata-Léva-Szécsény városok közötti területsávra terjedt ki, s az Ipoly völgyének északi oldalára húzódott. Ha a Fekete Lajos által 1943-ban publikált esztergomi és a Káldy-Nagy Gyula által 1978-ban közölt budai szandzsák összeírások földrajzi kiterjedésével vetjük össze, akkor a térképen jól látható módon kitűnik, hogy a három szandzsák úgy illeszkedik egymásba, hogy néhány falucsoport teljesen a másik területében található. A beékelődő falvakra vonatkozólag a szerző semmit sem közölt. Gustav Bayerle bevallása szerint főleg az észak-magyarországi szandzsákok 1570. évi oszmán-török adóösszeírásait kívánja kutatni. Könyvében megjegyzi, hogy az 1551-1552. évi oszmán-török hadjárat következménye a nógrádi szandzsák területének északi irányba történő fokozatos kiterjesztése, valamint az 1594-ig létező füleki és szécsényi szandzsákok megszervezése. A szerző azonban nem említi, hogy a fenti három szandzsákon kívül még ugyanitt 1552 után összeírása szövegének egy fentmaradt kézirata alapján átmenetileg létezett a bozóki szandzsák is. Bozók ma Bzovik, Korponától DK-re 20 km, 1135-ben alapított premontrei prépostság 1530-ban Balassa Zsigmond birtokába került, s ő a premontrei kolostorból erődött építtetett. A bozóki erődöt a török már 1546-ban megtámadta, s a fenti 1560. évi kézirat alapján az eddigi vélemények eflenére esetleg 1550-es évekbeli török birtokba jutását nem lehet kizárni. Borovszky Samu szerint 1552 után Hont megyében a Bori - Lissó -Bácsfalu - Szebelléb - Németi - Szitnyalehota - Királyfalva — Bozók - Legénd - Szénavár erődített helységek vonalától délre minden helység behódolt. Ebben a megállapításban a bozóki szandzsák 1560. évi adóösszeírását, mely földrajzilag egészen Zólyom városáig terjedt ki és a Közép-Garam völgyét teljesen magába foglalta, olyan új forrásként kell a jövőben felhasználnunk, ami az 1550-1560-as évek Hont, Nógrád és Zólyom megyei történetét újraértékeli. A szerző munkájának bevezető tanulmányában felsorolja a nógrádi szandzsák területére vonatkozó valamennyi ismert török kéziratot, keltezésüket és jellegüket általánosságban megjelöli. Az időrendben ismertetett kéziratok alapján a török hódítás fokozatos kiterjedése a nógrádi szandzsák területének folytonos megnagyobbodásában, illetve mindig 272