Levéltári Szemle, 30. (1980)

Levéltári Szemle, 30. (1980) 1–2. szám - IRODALOM - Leblancné Kelemen Mária: A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei, 11., 12. Debrecen, 1978. / 264–267. o.

A széles körű adatgyűjtést nemcsak a fentebbi táblázat mutatja, hanem a dokumentumkötetet kiegészítő, annak szerves részét képező „Válogatott bibliográfia a két világháború közötti népművelés irodalmából", mely „a munkások és parasztok körében végzett iskolán kívüli népművelés történetét tartalmazza", valamint az „Adattár", mely a „meglehetősen hiányos források" alapján Hajdú-Bihar megye 78 helysége 366 közművelődési körének, egyletének adatait sorolja fel időrendben. (Debrecenben 45 egylet, közművelődési kör alakult.) Igen gazdag, sokoldalú tehát a kötet tényfeltárása. A feldolgozás a forráspublikáció követelményeinek megfelelő, igényes, a lehetőségekhez képest teljességre törekvő. Kár, hogy a 63. dokumentum jegyzetében nem közölték az analfabéták számát %-ban. Szemléletesebb lett volna a dokumentum, nyilvánvalóbb az analfabéták számának magas volta az összlakosság, a 12 éven felüliek számához viszonyítva. A 147. dokumentum jegyzetében olvasható az 1937-ben működő dalosegyletek neve. Kiegészítésképpen meg lehetett volna jegyezni, hogy ezek közül melyek szerepelnek az adattárban is. Ujat, fontosat nyújt a kötet a „komplex történelmi folyamat" bemutatása érdekében. Várjuk a hasonló szintű, jellegű folytatást! Szűcs Ernő munkája több szempontból is megkülönböztetett érdeklődésre tarthat számot. Debrecen egyik legmodernebb városrésze ma az Üj Élet parki lakótelep. Ennek a helyén állt és üzemelt közel száz éven át az 1844-ben alapított (és 1848-tól működő) István gőzmalom, melyet a visszavonuló német csapatok 1944. október 18-án a város felszabadulását megelőző napon felrobbantottak. Az üzem nemcsak Debrecen, Hajdú megye, a Tiszántúl, hanem az egész ország szempontjából igen jelentős volt, mindenkor hazánk legnagyobb malmai közé tartozott. Pusztulása során „90%os épület-, 100%-os malomgép- és 30%-os erőműtelepi gőzgépkárt szenvedett. Ezen felül raktáraiban „500 vagon élet" pusztult el, ami még hónapok múlva is parázslott, mintegy szimbolizálva a németek magatartását..." (102. p.) A malom újjáépítését, üzembe helyezését ugyan megkísérelték 1945ben, de a barbarizmus ekkora pusztítását nem tudta helyreállítani a romjaiból épülő város. Elpusztult a malom teljes irattára is, így külön elismerés illeti a szerzőt, hogy a levéltárak iratainak (az Országos Levéltár, Hajdú-Bihar megyei Levéltár), a debreceni Déri Múzeum történeti adattárának, az országos és helyi sajtó adatainak, a Párttörténeti Intézet, az MSZMP Hajdú-Bihar megyei Archívuma, az ÉDOSZ archívum anyagának felhasználásával rekonstruálta a malom történetét. Szűcs Ernő témaválasztása tehát indokolt és szükségszerű volt, anyaggyűjtése az adott lehetőségeken belül maximális. Témaválasztását a szerző a kötet előszavában így indokolta: ,,Az 1960-as években fejlődésnek indult üzemtörténetírás... kevés figyelmet fordít a malomiparra. Holott... Magyarország egyik legfontosabb, legjellegzetesebb iparága hosszú időn keresztül a malomipar volt." Az iparág történeti irodalmának, „a már eddig folyt gazdaságtörténeti kutatások eredményeinek" felhasználásával az István gőzmalom története mellett a szerző az egész magyar malomipar fő problémáit is „bemutatni" kívánta. Az egyes szerkezeti egységeken 266