Levéltári Szemle, 30. (1980)

Levéltári Szemle, 30. (1980) 1–2. szám - IRODALOM - Kiss István: Csizmadia Andor: Bürokrácia és közigazgatási reformok Magyarhonban. Bp., 1979. / 261–264. o.

Bevezetőjében a Szerző röviden és frappánsan foglalja össze a török uralom utáni első berendezkedéstől kezdve a tanácsrendszer kialakításáig tartó több mint két és fél évszázad közigazgatásának fejlődését. A kötetben foglalt dokumentumokra való utalás mellett érinti a megvalósult fontosabb jogszabályokat és egyéb intézkedéseket is, hogy így az olvasónak megkönnyítse a közölt javaslatok és tervezetek helyének megtalálását. Ezt elősegítik még az egyes tervezeteket az adott korszakba beágyazó megjegyzései és kiegészítőjegyzetei is. A kötet dokumentumai között — természetesen az egyes korszakokra jellemző összeállításban — egyaránt megtalálhatók a közigazgatás szerkezetét érintő — többé kevésbé alkotmányjogi jellegű — javaslatok mellett a közigazgatás egészét, központi, területi és helyi szerveit érintő tervezetek és elgondolások is. A török kiűzésétől a reformkorszakig terjedő időszakot — eltekintve Mária Terézia 1768. évi Főispáni utasításától, valamint a Helységek bírái számadása elkészítési módja és a helységek nótáriusai hivatalos kötelességei folytatására vonatkozó, 1825-ből származó, útmutatástól, mint a területi és a helyi igazgatást érintő dokumentumoktól — elsősorban a közigazgatás szerkezetét egészét és központi szerveit érintő javaslatok jellemzik. Ezek sorát Kollonics Einrichtungswerkjének (1688) a Politika címszó alatti része nyitja meg. Az 1770 előtti időkből való az erősen antiklerikális, de merőben fiskális érdekből megfogalmazott Opinio Regni Hungáriáé. Az 1784. évből ered II. Józsefnek az általa kiépített hivatali szervezet tagjaihoz intézett és a tisztviselők szolgálati viszonyait szabályozó „pásztorlevél"-szerű pátense. A központi hivatalok ügykezelését érinti a „bürokrácia alapvető rendelkezéseként" II. Lipót 1792-ből való kézirata a helytartótanács elnökéhez. Az 1790. évből származik — a magyar jakobinusok igényeinek tolmácsolásaként - Hajnóczy Józsefnek a Ratio proponendarum in Comitiis Hungáriáé legum kezdetű kéziratából a végrehajtó hatalomról és még néhány kormányzati tárgyról szóló részek. A napóleoni háborúk időszakának elképzeléseit Berzeviczy Gergelynek Napóleon számára 1809-ben készített alkotmánytervezetének közigazgatási és jogszolgáltatásai fejezetei tükrözik. A reformkorszakot — eltekintve a közigazgatás szerkezetét és annak egészét érintőktől — inkább a megyei és a városi igazgatás reformját tárgyazók jellemzik a kötetben. Az előbbiek: a doktrinerek álláspontját bemutatóan Eötvös József 1846-ban megjelent Reform-jának a „Mily módon eszközölhető nálunk a reform?" című része, valamint a reakció akkori vezérének Metternichnek az 1844-ből, illetőleg 1846-ból származó előterjesztése az Államkonferenciához. A megyei igazgatásra vonatkoznak a megyei liberális ellenzéknek „kissé ugrásszerűen haladó" és az 1843—44 évekből származó Törvényjavaslata a megyei választásokról mellett az erősen reakciós Pyrker László egri érsek-főispánnak az 1840-es évekből származó rendszabályozási terve a magyarországi vármegyék közigazgatásáról és törvénykezéséről, végül V. Ferdinánd 1845. évi „Kegyelmes királyi utasítása a vármegyei főkormányzók" — köznéven az adminisztrátorok — számára. A városi igazgatással kapcsolatos a Publico-Politico Deputatió 1831. évi tervezete. A szabadságharc leverésétől a századfordulóig terjedő időszakból közölt dokumentumokból a közigazgatás szerkezetének minden lényeges elemét érintik Kossuth Lajos 1851-es kiutahjai alkotmánytervezetének a községre, megyére, és kormányzatra vonat 262