Levéltári Szemle, 30. (1980)

Levéltári Szemle, 30. (1980) 1–2. szám - IRODALOM - Fraknói Mária: Urbaria et conscriptiones 5. Bp., 1979. / 253–254. o.

A sorozat előző köteteiről Vörös Károly tollából olvashattunk ismertetést a Levéltári Közleményekben (1972. 147-149. p.). Az ott elmondottakat nem akarván megismételni, csak hivatkozunk rá. Aláhúzandó azonban a kutatott tárgy rendkívül szabatos és pontos körülhatárolása és a publikálás szigorú formai egyöntetűsége. Mindkét követelmény elengedhetetlen feltétele ui. a jó forráskiadványnak, amely elősegíti a kötetben közölt nagy számú adatban az eligazodást. Az ilyen forrásfeltáró és forrásközlő munka, mind alapelveiben, mind kivitelezésében, fegyelmezett és áldozatos munkát követelt az anyag gyűjtőitől és a szerkesztőktől egyaránt. Ez az egységes rendszer a kötetet igen áttekinthetővé teszi, ami már csak azért is fontos, mert a kötetben nagyrészt eddig ismeretlen és feltáratlan, igen értékes adatok találhatók. A szerkesztők a sorozat előző köteteinek bevezetőiben fejtették ki az anyaggyűjtés és a közzététel alapelveit, amelyek azóta sem változtak; módosításukra nincs is szükség. A kezünben levő 5. kötet az Országos Levéltár magyar kamarai levéltárában (Magyar Kamara Archívuma) őrzött Urbaria et Conscriptiones gyűjtemény gazdag művészettörténeti és művelődéstörténeti anyagát dolgozza fel. A források közreadásánál az eddigi gyakorlatnak megfelelően a magyar és a német nyelvű szövegek esetében a betűhív közlésére törekedtek, a latin nyelvűeknél a humanista helyesírást követték. Az iratok keletkezési idejének pontos meghatározását — amennyiben azt a forrás kétségen kívül nem bizonyította — nem tekintették feladatuknak. Az eredeti iratok közlésénél az eredetiségre az aláírók nevének és a pecsétek számának felsorolásával utaltak. A szöveg közelebbi helyének megjelölésére csak az irat keletkezésével egykorú fólió, illetve pagina számot használták fel. A címeknél követték az iratanyag eredeti címét, ill. ilyen nem lévén, az elő- és hátlapokon talált utólagos jegyzeteket használták fel. Az adatközlés az iratokból kiemelt részeket, Ül. rövid regesztát tartalmaz. Az adattár szempontjából felesleges szövegrészek és szavak kihagyására pontozással utalnak, a szokásostól eltérő írásmódot felkiáltójellel jelölik. A szerkesztői megjegyzéseket — beleértve a bonyolult rövidítések nem egyértelmű feloldását, az olvashatatlan írást szögletes zárójelben hozzák. A címszóként használt helységneveket - az eddigi gyakorlattól eltérően — Lipszky Repertóriuma alapján azonosították. Az adatokat a községek ábécérendjében, azon belül időrendben adják közre. Igen helyes, hogy a címszóként használt név után zárójelben felsorolják a forrásokban előforduló változatokat, az 1873. és 1913. évi hivatalosan használt neveket is. A szomszédos államok területén fekvő helységek esetében kiegészítik ezt az 1920 utáni, illetve a mai alakkal. A személynévmutatóba az aláírókon kívül minden, a közölt forrásokban előforduló személyneveket felvettek, a zárójelben felsorolt összes előforduló változataikkal együtt. Ez különösen fontos, hiszen, amint köztudott a személynevek e korszakban még távolról sem nyerték el végleges alakjukat. A fentebb elmondottakból is kitűnik, hogy értékes munkával állunk szemben, amelyet nemcsak az országos, hanem elsősorban a helytörténet kutatói nagy haszonnal forgathatnak. Célunk éppen az volt, hogy erre felhívjuk a levéltárak figyelmét. Fraknói Mária