Levéltári Szemle, 30. (1980)

Levéltári Szemle, 30. (1980) 1–2. szám - IRODALOM - Fraknói Mária: Urbaria et conscriptiones 5. Bp., 1979. / 253–254. o.

Szép fejtegetéseket szán annak, hogy a kulturális színvonal emelkedése az eskü hatékonyságát mennyire csökkentette (142. p.). Ez igaz ugyan, de még az én nem jelentékeny bírósági gyakorlatomban, az 1930-as években is két Ében fordult elő, hogy a tanú az eskütétel előtt tökéletesen megváltoztatta vallomását. Nem nevezhető megalapozott általánosításnak az, hogy 1850 és 1880 között az ország orvosi ellátottsága tovább romlott. (238. p.). Elfogadható ugyan az az adata, hogy ebben az időben évi 50—55 orvosi diplomát állítottak ki, míg 1770 és 1780 között összesen 211 sebészmesteri oklevelet. Egyrészt azonban ez utóbbi csak évi 21 oklevelet jelent, másrészt a 18. századi egyéves olykor csak néhány hónapos tanfolyam alapján kiadott chirurgusi diplomát nem lehet azonosan értékelni az orvosi oklevéllel. A 18. századi sebészek alig voltak műveltebbek, azoknál akik a század közepén még inasként tanulták ki a sebészetet és egyikük nyugodtan vallotta 1735-ben, hogy a sértett egészségét „nem ördögi megrontás", hanem hektika tette tönkre (Göcseji múzeum Jubileumi Emlékkönyve 1960. 233. p.). Azt hiszem az egészségügyi alkalmazottaknak ez az alacsony képzettségi színvonala okozta, hogy a 18. században nem tulajdonítottak döntő jelentőséget az orvosi szakvéleménynek (295. p.). Még a Bach-kor elején készült zalai orvoskimutatásban (megyehatósági iratok) is megdöbbentően alacsony a diplomás „orvostudorok" aránya a sebészekéhez képest és ezeknek egy része is csak „vizsgázott", nem egyetemen tanult. A múlt század második felében a fejlett vegyészettel szemben „évszázados elmaradottságot tükröző bírói és bűnüldözési szervezet"-ről szól. Bizonyítékul azonban csak Eötvös Károly „Nagy per"-ére hivatkozik, nem gondolva arra, hogy e kérdésben Eötvös mint védő természetszerűen elfogult. A fenti hiányosságokra való rámutatással nem a kitűnő, érdekes fejtegetéseket, és nagyon sok hasznos adatot tartalmazó könyv értékéből akartam levonni, csak arra kellett figyelmeztettnem, hogy ez a nagy apparátussal készült, és sok eredménnyel forgatható sőt forgatandó mű is kritikával olvasandó. Degré Alajos URBARIA ET CONSCRIPHONES 5 t 5. füzet. (51—70. fasc.) Művészettörténeti adatok. Abos-Zsujta. Az MTA Művészettörténeti Kutató Csoportjának forráskiadványai XV. Budapest. 1979. 279 p. Levéltárainkban az elmúlt évtizedekben több feltárási kampány is lezajlott, eredményeik nagy része azonban nem került közzétételre, inkább egyedi cédulákon, kartotékon áll a kutatók rendelkezésére. Körük már csak ezáltal is szűkre szabott, céljuk pedig a további kutatás elősegítése. A Művészettörténeti Kutató Csoport e kiadványa éppen ezért tarthat nagy érdeklődésre számot, mert túlmegy a fent említett kereteken, elsősorban a művészettörténet, de hozzátenném: nem csak a művészettörténet területén. 253