Levéltári Szemle, 30. (1980)

Levéltári Szemle, 30. (1980) 1–2. szám - ADATTÁR - Magyar Eszter: Az 1715–1720-as országos összeírások forrásértéke a 18. századi erdősültség kutatásában / 227–239. o.

A Somogy megyében tevékenykedő Heves és Külső Szolnok megyei összeírok ugyanakkor nem sok figyelmet fordítottak arra, hogy feljegyezzék azt, hogy a lakosság felhasználja-e az erdők fáját szerszámok, faeszközök készítésére, illetve ipari alapanyagként szén- vagy hamuzsírégetésre. Mindössze Okorág és Tarany helységek rovatában említik meg, hogy a lakosság faszerszámok készítésével is foglalkozik. Valószínűleg a faiparból élők száma Somogyban is magasabb lehetett az említetteknél ebben az időszakban is, mindenesetre a 18. század második felében már tömegesen lehet adatokat találni a szénégetésből, hamuzsírégetésből és szerszámkészítésből élő lakosokra és maga az Országleírás is kimutatja a rendszerint erdőben található mész- és hamuzsírégető telephelyeket.

30 Az 1715-20-as országos összeírások sorában ismertek ugyanakkor olyan megyék is pl. Bars és Hont, amelyekben az összeírok falvanként számszerint összeírták a faiparból élő lakosságot.

31 7. Nem tekinthető véletlen egybeesésnek az, hogy a katonai felvétel térképszelvényei is azokon a területeken jeleztek erdőirtásokat, ahol 1720-ban is összeírtak ilyeneket. Bár az irtásföldek kérdése nem kapcsolódik szorosan az erdőhasználati formákhoz és az erdősültséghez, egyrészt azért, mert irtani elvben bármely erdőből lehet, másrészt, mert az irtások fogalma alatt nemcsak az erdők irtását értették, hanem elvadult, bokros, bozótos területek megtisztítását és termővé alakítását is. A 18. század elején a töröktől megkímélt országrészeken már nem állt jogában a jobbágyságnak a határ tetszés szerinti területein erdőt irtani, és a 18. század második felében települő falvak számáramár Somogy megyében is kijelölték a szántófölddé alakítható, irtható erdőterületeket. Az irtásföldek létéből 1720-ban sem annyira az erdőterület jelentős csökkenésére lehet következtetni, hanem arra, hogy a török pusztítás alatt elvadult, benőtt termőföldet ismét művelhetővé tették. Erdőterületből készített irtásokra utalnak viszont egyértelműen a szántóföldek beerdősödéséről szóló megjegyzések. Apáti, Belleg, Boronka, Bőszénfa, Cserénfa, Kistamási stb. falvak szántóföldjeit amennyiben hosszabb-rövidebb ideig műveletlenül maradnak, hamarosan felveri a bozót, a cserje. Bőszénfa szántóit már három évi pihentetés után ellepi a cserje, amelyből rövid idő alatt erdő fejlődik. A néprajzi irodalom már régebben kimutatta, hogy az a jelenség olyan területeken fordul elő, ahol a szántók erdőtalajon, irtás után keletkeztek.

32 A konkrét település- és helytörténeti vizsgálatok során lehet csak eldönteni azt a kérdést, hogy üyen esetben erdőből irtott faluról van-e szó, vagy pedig a török időkkel járó átmeneti elnéptelenedés után a falu új helyre költözött, a régi szántókat elvadultan hagyták, és az új szántókat erdők helyén alakították ki. Az előbbire Bőszénfa a példa, az utóbbira pedig Boronka, amelynek nem a terjes határát borította erdő, hanem török után a falu az erdőben települt meg.

33 8. Az 1720-as összeírás tanúsága szerint a vizsgált térképszelvény északnyugati részén található falvakban szintén jellegzetes Somogy megyei erdőhasználati forma uralkodott, az erdőben történő legeltetés és kaszálás szokása. Ez a gyakorlat nemcsak Somogy megyében terjedt el, legalább ilyen általános volt a szomszédos zalai területeken is. A Hollád, Sávoly, Segesd, Henyész, Tarany, Visonta és Rinyaszentkirály községek határában északdéli irányban húzható vonaltól nyugatra található községek legtöbbjében nem is különböztettek meg ebben az időben rétet, vagy kaszálót, hanem az erdőkben legeltettek. 234