Levéltári Szemle, 30. (1980)
Levéltári Szemle, 30. (1980) 1–2. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNET - Schneider Miklós: Néhány adalék a Fejér Megyei Levéltár történetéhez / 195–209. o.
A levéltár társadalmi hasznosságának egyik fokmérője ma is az, hogyan, milyen színvonalon tudja segíteni a helytörténeti kutatást, illetve, hogy a levéltári anyagban felhalmozott óriási adathalmazban való eligazodást hogyan tudja megkönnyíteni. Nyilvánvaló, hogy ezeknek a feladatoknak ellátásához alapvető feltétel a levéltári anyag minél alaposabb ismerete. A Fejér megyei Levéltár hivatalos iratai azt igazolják, hogy Schneider Miklós már 1928-tól kezdve készségesen és a tőle telhető alapossággal igyekezett felvilágosítást adni a legkülönfélébb adatkérésekre. A válaszok jól tükrözik azt, hogy a levéltárnok rövid idő alatt jól megismerkedett levéltára anyagával. A hozzá forduló kutatókat nemcsak az írásos forrásanyag tartalmi kérdéseiben igazította el, hanem módszertani tanácsokkal is szolgált, felvilágosítást adott a kutatás menetéről, ha kellett az idegen nyelvű iratokat le is fordította. Ezt a hajlandóságát tudatosan vállalta és hirdette is. 17 Az iratanyag megismerésének kitűnő eszközéül szolgált a levéltárban végzett iratselejtezés. Az erre vonatkozó megyei rendelkezések végrehajtását Schneider Miklós mindig is fontosnak tartotta és a munka rendszeres végzéséről időnként tájékoztatta az alispánt. Természetes az, hogy a nagymennyiségű iratanyag átselejtezésének nagy munkáját egyedül nem tudta ellátni és ezért már 1929-ben kisegítő munkaerőt kért és kapott is, aki aztán a későbbiekben is jól használható segítőtársnak mutatkozott (Sohár Endre ügyvédet alkalmazták több ízben havi 100 Pengős fizetéssel. 18 ) Azt ma már nehéz lenne megállapítani, hogy a selejtezés milyen szempontok szerint történt, a vonatkozó szabályrendelet erre nézve meglehetősen szűkszavú, 19 iratfajtát sorol fel csupán tételesen a meghagyandók között. A selejtezést végző, történelem-földrajz szakos képesítésű levéltárnok és a jogi végzettségű tb. tiszti ügyész személye azonban valamelyes garanciát jelenthet arra nézve, hogy történeti értékű iratokat nem selejteztek ki. Az adatszolgáltatás és a kutatószolgálat kapcsán még említést kell tennünk a könyvtárról is. A levéltár könyvtárának kialakulására nézve nincs pillanatnyilag adatunk, az azonban bizonyos, hogy Schneider Miklós nagy jelentőséget tulajdonított a könyvállomány megfelelő kiegészítésének és az alispánt állandóan zaklatta a kutatáshoz nélkülözhetetlen közigazgatástörténeti művek, forráskiadványok, szótárak beszerzése érdekében. 19 Ha pedig valamely mű nem volt beszerezhető, akkor annak kikölcsönzése érdekében tett lépéseket. 20 De törődött azzal is, hogy a levéltári könyvtár rendeltetésének nem megfelelő műveket onnan eltávolítsa. 21 A korábbiakban ismertetett sokrétű adminisztratív és tájékoztató tevékenység, valamint az iratanyag levéltári feldolgozásával járó teendők még mindig nem emésztették fel annyira Schneider Miklós energiáit, hogy ne tudott volna időt szakítani a publikációs tevékenységre. Már nem sokkal hivatalba lépése után közölte az alispánnal, hogy meg akarja írni a levéltár történetét, ismertetését és azt nyomtatásban is meg kívánja jelentetni. 22 Ez a terv sajnos sosem valósult meg, a kiadványi tevékenységnek más irányban kellett kibontakoznia. Ennek két oka volt: egyrészt az, hogy ki kellett elégíteni bizonyos társadalmi igényeket, az 1930-as években divatossá vált származáskutatás a nemesség igazolására alkalmas kiadványok előtérbe helyezését kívánta meg. S ehhez járult a másik ok: a levéltárnok publikációs tevékenységét a hivatalos szervek nem finanszírozták, olyan kiadványokat kellett tehát elsősorban megjelentetnie, melyeknek „piaca volt", melyek megvásárlásában minél több családot érdekeltté tudott tenni és így a kiadáshoz szükséges 199
