Levéltári Szemle, 30. (1980)

Levéltári Szemle, 30. (1980) 1–2. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNET - Schneider Miklós: Néhány adalék a Fejér Megyei Levéltár történetéhez / 195–209. o.

Az előbb említetteken kívül még egyéb terhes feladatokkal is szembe kellett időnként néznie. Volt rá eset, hogy az alispán szóbeli utasítást adott a levéltárnoknak, hogy az illetékes előadóknak kiosztott ügy darabok eloiratait keresse, illetve kerestesse elő, mire ő levélben kérte, hogy ne kelljen az irattámok által a Vármegyei Ügyviteli Szabályzatban előírt munkát neki elvégeznie.

13 Mikor pedig arra szólította fel az alispán, hogy állítsa össze a vármegye országgyűlési követeinek és a megyebeli választókerületek képviselőinek a névjegyzékét, szóban és írásban is tiltakozott a feladat ellen és ismételten számszerű adatokkal bizonyította, hogy a levéltári hivatal ügyforgalma annyira megnőtt és a levéltárnokra, mint előadóra kiosztott ügydarabok száma úgy megszaporodott, hogy azok elintézése is alig végezhető el a hivatalos munkaidő alatt; nem szólva arról, hogy az évtizedek óta elmaradt iratátvételek következtében a levéltár anyaga a kétszeresére duzzadt és ez a hatalmas — csak vagontételben meghatározható — iratmennyiség is annyi feladatot ró a levéltárnokra, hogy az csak a hivatalos idő állandó meghosszabbításával, szabadságának feláldozásával, vasárnapokon és ünnepnapokon végzett munkával tudott mindennek úgy-ahogy eleget tenni. Ráadásul a hozzá beosztott kisegítő munkaerőt is elvették, éppen akkor, amikor hosszabb oktatás után azt a levéltári teendők egyes ágaiba már bevezette és így munkáját érdemlegesen felhasználhatta volna.

14 Az elmondottak indíthatták Schneider Miklóst annak a keserű igazságnak a megfogalmazására, hogy ,fl vármegyei levéltárnok munkájának kilencven, sőt száz percentjét közigazgatási teendők képezik s így tulajdonképpen levéltárnoki munkát ma a vármegyei levéltárnok úgyszólván nem is végezhet."

15 (Ma már nehéz volna megállapítani, hogy az előzőekben ismertetett körülmények, a megye vezetése részéről tapasztalt meg nem értés, a kellő segítség hiánya, vagy éppen a vezetéssel szemben több alkalommá is kifejezett bírálat és az ebből eredően megromlott kapcsolat indította-e Schneider Miklóst arra, hogy már 1935-ben a távozás gondolatával foglalkozzék. Pályázatot kívánt benyújtani a fővárosi levéltár főlevéltárnoki, illetve levéltárnoki állására, majd midőn ennek a megoldásnak a megvalósulása elmaradt, az üresedésben levő Vas megyei főlevéltárnoki állás elnyerése érdekében tett lépéseket. Mint tudjuk, 1938-ban erre sor is került és megvált Fejér megyétől.)

16 A nehézségek, a levéltárnoki tevékenység közigazgatási jellegű munkafolyamatainak szövevényes rendszere nem egy megyei levéltárnoknál azt a fájdalmas következményt hozta magával ezekben az évtizedekben, hogy a levéltári anyag feldolgozásával és hasznosításával járó sokszínű és a társadalom szélesebb rétegeiben is ható munkára már nem jutott idő, energia. Szerencsére - helyesebben a Fejér megyei Levéltár szerencséjére — Schneider Miklós (mint erre már utaltunk a bevezetőben) azok közé tartozott, akik nem süllyedtek el végérvényesen az adminisztratív teendők lélektelen mocsarában és a levéltári anyagban rejlő értékeket felismerve, tudtak és bírtak is tenni valamit ezeknek az értékeknek közkinccsé tételében. Ha valamikor is ellehetett mondani, hogy a levéltári munka eredményességének legfőbb feltétele az iratanyag szeretete, a szinte szenvedélyes búvárkodó ösztön és a felfedezett szépségek, értékek másokkal való megosztásának a vágya, akkor ez leginkább a törvényhatósági levéltárak^ időszakára áll, midőn úgyszólván minden tényező arra kényszerítette a levéltárost, hogy mással foglalkozzék, ne azzal, ami elsőrendű feladata lenne. 198