Levéltári Szemle, 30. (1980)

Levéltári Szemle, 30. (1980) 1–2. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNET - Schneider Miklós: Néhány adalék a Fejér Megyei Levéltár történetéhez / 195–209. o.

állapotba hozza. Ennek a tevékenységnek az alapjául az 1729. évi XXV. törvénycikk szolgál, melynek 1. §-a kimondja, hogy „a megyei bírák, s tisztviselők az összes és bármiféle törvénykezési iratokat (azoknak részükről összeállítandó sorjegyzékével együtt) minden év lefolyása után, az okiratok letartóztatásának büntetése alatt, a megye levéltárába (ad archívum comitatus) eredetiben átadni tartozzanak"

11 Schneider Miklósnak is feltűnt, hogy a munkáját szabályozó előírások nem tartalmaznak olyan részleteket, melyek a törvényben rögzített szabályozás végrehajtását segítenék elő, vagyis hogy a rendszeresen átvett levéltári anyag megőrzésének alapvető feltételeiről gondoskodnia kellene a levéltárnoknak. Annál inkább terhes volt számára (de valamennyi törvényhatósági levéltárnok számára is), hogy állandóan meg kellett oldania a megyei önkormányzati, igazgatási tevékenység során keletkező különféle iratok, nyilvántartások rendszeres, esetenkénti átvételét, nyilvántartásba vételét, sőt az így átvett nyilvántartásokban az iratok tartalmát érintő pótlásoknak, változásoknak, módosításoknak a végrehajtását is. A már említett Vármegyei Ügyviteli Szabályzat 235. §-a értelmében a vármegyei levéltárnok köteles volt átvenni és kezelni a következő sorozatokat, illettve gyűjteményeket: a) a vármegyei törvényhatósági bizottság jegyzőkönyveit (ehhez évente el kellett készítenie a tárgymutatót is!); b) a vármegyei és községi szabályrendeletek egy-egy jóváhagyott eredeti példányát; c) az állami anyakönyvek másodpéldányait és a hozzájuk tartozó iratokat; d) az országgyűlési képviselőválasztók állandó névjegyzékeit és a központi választmány jegyzőkönyveit; e) az úthálózati törzskönyveket; f) a vízikönyveket; g) az erdőgazdaságok üzemterveit; h) alapító okleveleket; i) egyes családok megőrzésre átadott iratait; j) egyesületek és társulatok alapszabályait; k) a vármegye tulajdonában levő könyveket, térképeket; 1) leleteket, régiségeket, emléktárgyakat, ha nincsenek múzeumban elhelyezve; m)mindazt, aminek a levéltárban való elhelyezését a törvényhatóság elrendeli. Ez utóbbi tétel további teendők egész sorozatát rejti magában. Hiszen már korábbi rendelkezések folytán át kellett vennie és kezelnie a levéltárnak *az összes vármegyei alapok számadásait (a hozzájuk tartozó naplókkal és okmánymellékletekkel), az összes gyámpénztári számadásokat (bevételi és kiadási naplók, mellékleteik, mérlegek), valamint az összes vármegyei és gyámpénztári pénzkezelésre vonatkozó főkönyveket. Ugyanígy volt köteles átvenni a községek és vármegyei hivatalok használatból kivont bélyegzőit és pecsétnyomóit. A Vármegyei Ügyviteli Szabályzatban említett törvényhatósági bizottsági és központi választmányi jegyzőkönyveken kívül gondoskodni kellett mindenféle megyei bizottsági és választmányi jegyzőkönyv (nyugdíj-, fegyelmi választmány, kórházi bizottság stb.) átvételéről is. Ráadásul a levéltárnokra hárult a könyvtár és folyóiratgyűjtemény kezelése is, neki kellett gondoskodnia az elkészült község-monográfiák kéziratainak összegyűjtéséről, sőt a Károly János-féle megyemonográfia köteteinek értékesítésével is ő foglalkozott.

12 197