Levéltári Szemle, 30. (1980)

Levéltári Szemle, 30. (1980) 1–2. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNET - Schneider Miklós: Néhány adalék a Fejér Megyei Levéltár történetéhez / 195–209. o.

Schneider Miklós NÉHÁNY ADALÉK A FEJÉR MEGYEI LEVÉLTÁR TÖRTÉNETÉHEZ Id. Schneider Miklós Fejér vármegyei levéltárnoki évei 1928-1938 A törvényhatósági levéltárak tevékenységével foglalkozó eddigi munkák

1 már több esetben bebizonyították, hogy a levéltárak állami kezelésbe vétele előtti korszakban ezeknek a közgyűjteményeknek a munkája úgyszólván teljesen híjával volt minden Összehangolt, a közös célokat egységes alapokon kidolgozott, azonos eszközökkel megvalósító törekvésnek. A vármegyei levéltárnokok, a megyei alispáni hivatal szakapparátusának tagjaként, egyéni hajlamaiknak, érdeklődésüknek, felkészültségüknek megfelelő mértékben (és tegyük hozzá: színvonalon) foglalkoztak a levéltár sajátos feladatainak ellátásával, a gondjaikra bízott levéltári anyag hasznosításával, az abban rejlő lehetőségek kiaknázásával. Éppen ezért nem kifogásolható — megítélésünk szerint — az a módszer, ha egy-egy törvényhatósági levéltár vizsgálatánál az azt kezelő levéltárnok személyének, működésének fényében tekintjük végig a tevékenység jellemző vonásait. A két háború közti időszak vármegyei levéltárnokai sorában a szürke átlagból kiemelkedő, a napi hivatali adminisztráció mellett, illetve azon felül a levéltár szakmai kérdései iránt is érdeklődő szakemberek között lehet megemlékeznünk Schneider Miklósról is, aki 10 évig állt e Fejér vármegyei hivatal élén.

2 Az ő egy évtizedes tevékenysége számos olyan jellegzetességet mutat, mely általánosságban felismerhető más vármegyei főlevéltárnokok munkájában, de ugyanakkor rendelkezik néhány olyan egyedi vonással is, amely csak őrá, illetve az ő személye révén a Fejér megyei Levéltár egészére jellemző. Különösen érdekesnek ígérkeznek e tevékenységnek azok a mozzanatai, melyek részben vagy egészben ma is tovább élnek, ma is feladatot jelentenek a levéltár vezetése és munkatársai számára. A levéltár tevékenységét vizsgálva mindenekelőtt azokról a körülményekről kell szólnunk, melyek megszabták (a legtöbb esetben korlátozták) a levéltárnok munkáját. Schneider Miklós 1928. március 5-én vette át a levéltárat az azt ideiglenesen kezelő Kusovits Győző nyugalmazott vármegyei irodaigazgatótól.

3 Ettől az időtől kezdve szinte állandósult a feszültség közte és közvetlen felettese, Havranek József alispán között. Már az átadás-átvétel körülményei is kifogásolhatók voltak: a levéltári anyag egy részét őrző pincehelyiség kulcsát nem kapta meg.

4 Mivel a levéltári anyag átadása nem tételes jegyzék felhasználásával történt, bizonyos hiányosságokról csak később szerezhetett tudomást. Egy kutatás alkalmával hónapok múlva derült ki pl. az, hogy az 1849. évi árvaügyi íratok nincsenek meg. Ekkor a levéltárnok kérte az iratok felkutatását, valamint azt is, hogy a levéltárba leadandó árvaszéki ügyiratok és iratcsomók számának az előzetes közlését rendelje el az alispán.

5 A hiányos átadás következménye volt az is, hogy 195