Levéltári Szemle, 30. (1980)

Levéltári Szemle, 30. (1980) 1–2. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNET - Bakács István: A magyar közlevéltárak központi irányításának és felügyeletének kezdete / 173–178. o.

y • Amint említettük, Pauler már 1875-ben igen fontosnak tartotta a törvényhatósági levéltáraknak szakképzett vezetőkkel való ellátását. (Ezért volt a tízpontos kérdőíven e tekintetben is megválaszolandó kérdés). Már 1876-ban elérte, hogy az Országos Levéltár tisztviselői részére az ún. fogalmazói szakvizsga letételét írják elő, amelyet 1879-ben a kezelői szakvizsgaszabályzat követett. Ám az 1883. évi I. t.c. 13.§ a törvényhatósági le­véltárnokok részére csupán a kezelői szakvizsga elvégzését írta elő kötelezőnek. Pauler ennek fonákságát felismerve 1894-ben újabb felterjesztést tett, 18 hogy a törvényható­sági levéltárosoknak is újak elő a fogalmazói szakvizsgát s ezt azzal is indokolta, hogy megfelelő qualifícatio esetén a tehetséges fiatalokra csak így fog az a pálya vonzerőt gyakorolni s így válik lehetővé az Országos Levéltár és a törvényhatósági levéltárak tisztviselőinek kölcsönös áthelyezése. Éppen ezért első követelményként azt is javasolta, hogy a törvényhatósági levéltárnoki állásokat nyilvános pályázat útján az Országos Levél­tár meghallgatásával lehessen csak betölteni. A belügyminiszter azonban e javaslatnak csak részben tett eleget, amennyiben a pályázatnak „helyi" lapban való közzétételét rendelte el s csak „szükség esetén" az országos főlevéltárnok meghallgatását. 19 A hiteles­helyi levéltáraknál — amelyekre alább még kitérünk — Pauler különösen fontosnak tartotta a fogalmazói vizsga letételét, habár e levéltárak gondozói kétségtelenül a latin nyelvben jártasak voltak. Egyébként DÖry már említett jelentésében szintén az 1883. évi te. hiányosságát emeli ki s azt javasolja, hogy az Országos Levéltár rendezzen tanfolyamo­kat s a jelölteknek egy évet az Országos Levéltárban, vagy más törvényhatósági levél­tárban kellene gyakorolniuk. 20 Az Országos Levéltár egyébként hatáskörében annyit tett, hogy ha megüresedett fólevéltárnoki állás betöltéséhez véleményadásra kérték, mindig olyan személyt jelölt első helyen, akinek megvolt a levéltári szakvizsgája azzal a megjegyzéssel, hogy a szak­véleményadást „megtisztelő megkeresésre" tette. 21 Az Országos Levéltár és a törvényhatósági levéltárak kapcsolatát elősegítette, hogy a belügyminisztériumnak, mint a vármegyék s így a levéltárak felettes hatóságának vélemé­nyező szerve volt s a levéltárakkal kapcsolatban felmerült kérdésekben is szakvéleményt kellett adnia. Ezenfelül a nemességigazoláshoz szükséges szakvélemények kiadásánál szük­sége volt a törvényhatósági levéltárak irataira. Itt két irányban tartjuk Ttiegemlítendőnek az Országos Levéltár jelentőségét: egyik volt a törvényhatósági levéltárakban lebonyolí­tandó selejtezések kérdése, másrészt az azokban őrzött címereslevelek hitelességének vizsgálata. * A selejtezéssel kapcsolatosan figyelmet érdemel Komárom megye levéltárában 1877-ben lefolytatott selejtezés eredményére vonatkozó állásfoglalás. Eszerint egy II. Lajos király­tól származó oklevelet az Országos Levéltárnak, az 1761—1770 évekből származó dicajegyzéket, az 1741/42. évi hadiadó jegyzéket, az 1826/27. évi házipénztári szám­adásokat és egy 1848. évi vándorkönyvet pedig a Nemzeti Múzeumnak történő átadásá­rajavasolták. 22 Egy címereslevél hamisítási ügy következményeképpen az Országos Levéltár 1906. május 1 -én felkéri a belügyminisztert, bocsásson ki körlevelet, amelynek alapján a vár­megyei levéltárak állítsák össze az általuk őrzött címereslevelek jegyzékét s az okleveleket felülvizsgálat céljából az Országos Levéltárnak közvetlen megkeresésére bocsássák rendel­175

Next

/
Thumbnails
Contents