Levéltári Szemle, 30. (1980)

Levéltári Szemle, 30. (1980) 1–2. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNET - Bakács István: A magyar közlevéltárak központi irányításának és felügyeletének kezdete / 173–178. o.

kezesére. A belügyminisztérium a kért rendeletet ki is bocsátotta s az Országos Levéltár egymásután felszállíttatja a vármegyei levéltárakból a címeresleveleket az ország egész területére vonatkozólag, amely munka azonban 1918-ig nem fejeződött be.

23 A törvényhatósági levéltárak mellett „provinciális" levéltárnak tekintette Pauler Gyula a katolikus egyház által őrzött hiteleshelyi levéltárakat. Pauler 1885-ben megállapítva,

24 hogy a magyar udvari kancellária iratanyaga, beleértve a Királyi Könyveket, az 1690 előtti időből meglehetősen hiányos, ezért szükség volna arra, hogy a hiteleshelyek a náluk elhelyezett Ül. a jegyzőkönyveikbe bevezetett címereslevelekről jegyzéket állítsanak össze. Ez az intézkedés is megtörtént s a jegyzékek az Országos Levéltárba még javában érkeznek, amikor 1887 áprilisában Pauler újabb felterjesztést készít. Ebben kifejti annak szükségességét, hogy „e levéltárak hovatovább közvetlen szerves összefüggésbe hozassanak az Országos Levéltárral, minthogy a hitéleshelyek levéltárai a külföldi provinciális levéltárakhoz hasonlíthatók" Éppen ezért ezeket az Országos Levéltár felügyelete alá kell helyezni s fogalmazói szakvizsgát tett személyeknek kell gondozniuk. A kisebb helyeken levő hiteleshelyi levéltárakat pedig egyesíteni kell s legalább a Mohács előtti korból a Publica regni acta, Diaetalia et alia politica et iuridica című sorozatokat át kellene adni az Országos Levéltárnak, hiszen Bajorországban is a „provinciális" levéltárakból az 1400 előtti okleveleket át kellett adni a müncheni Reichsarchivnak. Pauler felveti egy adatszolgáltatás szükségességét is a levéltárak elhelyezéséről, gondozásáról, a közjegyzői törvény életbelépése óta kiállított másolatok számáról s a levéltár kutathatóságáról.

25 -»Minthogy az egyházi ügyek a vallás- és közoktatásügyi minisztérium felügyeleti körébe; tartoztak, a belügyminiszter átiratára ez bocsátotta ki az adatszolgáltatásra vonatkozó utasítást és a beérkező jelentéseket az Országos Levéltár megkapta. Az ezekből leszűrhető tapasztalatokat Pauler 1889 májusában foglalta össze.

26 Közben Pulszky Ferencet kinevezték a közkönyvtárak és múzeumok felügyelőjének s ezzel kapcsolatban Pauler felhívja a figyelmet, hogy a levéltárak felügyeletére nem kell külön szervet létrehozni „mert az már a dolog természeténél fogva meg van adva az Országos Levéltárban". Tartozzanak a hiteleshelyek is a belügyminisztérium alá s a felügyeletet ténylegesen az Országos Levéltár gyakorolja. A kérdésben a belügy és a vallás- és közoktatásügyi minisztérium között megkezdődött az iratváltás, amelynek újabb lendületet adott, hogy 1902-ben a pozsonyi társaskáptalan meg akarta szüntetni a hiteleshelyi levéltár különállását.

27 Pauler személyesen utazott Pozsonyba s jelentésében hangsúlyozta, hogy hiteleshelyi levéltárat csak akkor szabad megszüntetni, ha iratanyagát átadja az Országos Levéltárnak. A nehézség továbbra is abból adódott, hogy az egyházi ügyek a vallás- és közoktatásügyi minisztérium, a levéltárak a belügyminisztérium illetékessége alá tartoztak. Hiába mutatott rá Pauler, hogy a hiteleshelyi levéltárakra nem terjedt ki a megyéspüspök jogköre s ezt a veszprémi püspök és a káptalan vitájában I. Ferenc király 1819-ben is megerősítette.

28 Az 1904. december 12-én tartott tárcaközi értekezleten az Országos Levéltár az javasolta, hogy ideiglenes jelleggel a vallás- és közoktatásügyi minisztérium szervezze meg a felügyeletet s azt gyakorlatilag bízza az Országos Levéltárra s ha ez nem lehetséges, biztosítsák az Országos Levéltár befolyását egy felügyelő kinevezésére s annak jelentései a belügyminisztériumon keresztül közöltessenek az Országos Levéltárral. így került 176