Levéltári Szemle, 30. (1980)

Levéltári Szemle, 30. (1980) 1–2. szám - Pásti Judit: A chemnitzi kézműves-legények szabályzatai a 15. század végétől a 17. század elejéig / 155–166. o.

sek többnyire a legények kezdeményezésére indultak meg. Erre utalnak a következő szólások: „az egész kézművesipar egy akaratával és tudásával" (cipészlegények 1496) vagy „a takácsok összes legénysége, az illetékes négy és kézműves mesterek ... mellettük" (takácslegények 1618). A fazekasmesterek-és legények együttesen lépnek fel a tanácsnál (fazekaslegények 1559). A pékek esetében (16. század első fele) és a cipőkészítőknél (1603) ez nem található; itt az alapszabályok megerősítésénél közreműködő „indítványozók" egyedül az „öregfiúk" lehettek- Mégsem zárja ki a négymester határozatát, legalábbis a legények szövegfogalmazványából a mesterek és legények közötti megállapodás felismerhető, melyet a következőképpen szövegezték: „együtt van a mesterek és a legények akarata". A selyemszövő legényrendszabályoknál a négy-és kézművesmesterek a szószólók, akik legényeikkel minden rendelet felett egyezségre léptek „szokásban tartották és általuk történt valamiben (is) változás és javítás". (Selyemszövő legények 1598.) Az itt levő alapszabályoktól elkülöníthetők azok, melyek nem a legények együttműködése, hanem a kézműiparos mester hatalmi törekvéseiként jöttek létre. 1658. április 20-án erősítette meg a tanács a szabólegények „rendjét". Bevezetőképpen megemlítik a fő és kézműiparos mestert a többi mesterrel együtt, a tanács elé járultak és elmondták, „hogy legényeik 1535-ben az eddig szokásban levő rendeletet a jelenlegi állapotokra való tekintettel kívánságuk szerint szívesen javítanák át egy másik rendeletre". Jóllehet, hogy a 16. századbeli régi fogalmazványban a legények elképzeléseit illetően a kérdés nyitott; aktivitásukat a cikkely .javításánál" sehol sem említik. Még egyértelműbb a kovácslegények 1658. október 18-i „rendje". Itt is megjelentek a városi felsőbbség előtt a fő és kézműves-mesterek, hogy meghallgassák őket, „hogy a jó rend megtartására és mindenféle viszály megelőzésére legényeik önöknél dolgozhassanak bizonyos artikulusokat állítottak fel, amit úgy idegenek, mint helybeliek és mesterfiúk betartani és ennek megfelelően viselkedni kötelesek..." Hasonló esetről tudunk a mészárosoknál is, bár itt a kezdeményezés a legényeké, akik 1689. augusztus 19-én a mesterek negyedévi összejövetelén azzal a követeléssel jelentek meg, hogy megfelelő „rendet" hozzanak létre. Ez a három legényalapszabályzat a 30 éves háborút követő évekből származik, a legények számára útmutató szabályzatok. A cipőkészítő legények artikulusának kiegészítése is a fentiek szerint történt (1603), melyet a tanács az illetékes kézművesmesterek ösztönzésére 1662-ben elfogadott. Bár a tanács az öreglegények testvérszövetségével konzultált az új szövegezést illetően, a megerősítés végül a legényképviselők nézetei ellen szólt, összefoglalva a legényegyesületek három formája ismeretes: 1. a legényügyleteket az általános céhrendelet alkotó részeként tekintették és kezelték. 2. a legényekkel kapcsolatos ügyek ugyan a céhrendszabályokon belül lelhető fel, de itt már az előírások önálló formáját alkotják. „Ahogy ... a legények ... viselkednek". 3. a legényekkel kapcsolatos ügyeket önálló alapszabállyal rendelkező szervezet intézi, a céhszabályzatokban csupán a szakmai fejlődés kérdéseit szabályozták. A legények szerepe a céhes szervezeti életben jelentősebbé vált, A saját szervezet kiépítéséért folytatott harccal az a törekvésük fonódott össze, hogy a szervezeti működéshez és a társasági kapcsolatokhoz szükséges jogi törvényeket egymás között és a nyilvánosság160