Levéltári Szemle, 30. (1980)

Levéltári Szemle, 30. (1980) 1–2. szám - Pásti Judit: A chemnitzi kézműves-legények szabályzatai a 15. század végétől a 17. század elejéig / 155–166. o.

gal ellentétben kidolgozzák. A mesterekkel való megállapodás kedvező volt, azonban legtöbbször politikai hátrányt jelentett. Az alapszabályokat rendszerint a tanács erősítette meg. A legények és mesterek a megállapodás és megszövegezés után a megerősítésért kéréssel fordultak a tanácshoz. Csak akkor dolgozták át újra, ha a tanács úgy ítélte meg, ezzel a városi nyilvánosság jogait veszélyeztetik. Egyébként a vitás társadalmi kérdéseket a mesterekkel vitatták meg. A megerősítés minden résztvevő számára kívánatos volt, hogy a megszövegezett normákat, szabályokat jogilag szentesítsék. A tanácsi megerősítés nélkül életbe lépése akadályokba ütközött. A mesterek és a tanács természetesen csak olyan feltételek mellett működött együtt a cikkelyek megszövegezésében és átdolgozásában, ha érdekeik tartósan nem szenvedtek csorbát. Vitathatatlan, hogy a legényalapszabályzatok a függő viszonyban levők és a társadalmilag önállóak, hatalmon levők közötti kompromisszumot ábrázolja, melyeknek az volt a funkciója, hogy a küzdő szervezet fennmaradását biztosítsa, anélkül, hogy a szervezetet túlságosan megerősítené. Ezzel elkerülve azt, hogy a tanács és a vagyonos polgárok számára veszélyt jelentsen. így az alapszabály egyezmény-jellege kitűnik. A legéríyszervezetek életét messzemenően a legények kívánalmai szerint szabályozták, viszont a kritikai gondolatok szinte teljesen hiányoznak. A mesterek és a tanács biztosították beleszólásukat az egylet életébe, a legény összejöveteleken való felügyeleti jogukat, illetve a társadalmilag lényeges kérdésekbe való beleszólásukat. Összefoglalva: a legény alapszabályzatok, rendeletek, cikkelyek stb. a legényszervezet irányításának eszközei. Egyrészt a szociális, politikai, ideológiai, gazdasági és adminisztratív feladatokat szabályozták, másrészt utasításokat tartalmaztak a szervezeti tagok személyes ügyeinek szabályozására, a büntetésekkel együtt. Egyúttal kollektív nevelési programnak is tekinthetők. A céhmesterekkel való megegyezés és a tanács (vagy) az uralkodói hatóságok megerősítése miatt politikai súlyukból veszítettek. Mégis azoknak a szociális erőknek az eszméit tartalmazzák, akik létrehozták és szabályozták. Az alapszabályok formája a feudalizmus fejlődésével összefüggésben különösen a kisárutermelők társadalmi helyének megváltozásával és a legényszervezetekre gyakorolt növekvő uralkodói befolyás alapján bontakozik ki. 1731 után csak ott van nagyobb jelentősége, ahol a birodalmi céhtörvényekkel tartalmilag ellentétes. Szövegformák A szövegformák visszaadását amennyire lehetséges eredetiben és a helyesírásnak megfelelően rögzítettük. A mássalhangzó-torlódásokat csak a legritkább esetekben oldottuk fel (unndtt) v-u-v, mindig a jelenlegi íráshasználatnak megfelelően igazítottuk (uorsichtig-vorsichtig, vnd-und). Mivel a legtöbb forrásban a főneveket kisbetűvel írták, csak a mondatkezdéseket és a tulajdonneveket írtuk nagybetűvel, még ha ez ellentétben áll az eredetivel. Ha a szöveg értelme megengedi, az elválasztott, vagy összekötött szavakat hasonlóan alkalmaztuk, az írásjeleket is modernizáltuk. Az általános szövegeknél a bekezdéseket áttekinthetőbbé tettük. A kettőzött jeleket minden magyarázat nélkül dupla betűkké ültettük át. A nyomtatás néhány olyan umlaut sajátság (ű, S.) lemondására késztetett, shelyette a ma általánosan használt umlautokat alkalmaztuk. Minden számot arab formájában adtuk vissza, jóllehet a római kisbetűk, mint számok (xiüi napokban) még gyakran szerepeltek. 161