Levéltári Szemle, 30. (1980)

Levéltári Szemle, 30. (1980) 1–2. szám - Pásti Judit: A chemnitzi kézműves-legények szabályzatai a 15. század végétől a 17. század elejéig / 155–166. o.

támogatását betegség esetén hitelfolyósítás, anyagi és személyi segítség formájában. Ezenkívül a szervezet a legényi összejövetelek egy részét anyagilag támogatta. 2. Az erkölcsi-morális nevelés feladatai kiemelkedő szerepet játszottak a legényegylet életében. Itt mindenekelőtt a hatáskörök kérdései merültek fel, amely azelőtt a mesterek feladata volt, most az egyletben maguk látták el a legények. A szervezet figyelemmel kísérte a legények otthonbeli magatartását, kapcsolatukat az otthon vezetőjével és családjához való viszonyát, a fegyverviseléshez, tánchoz, játékhoz és iváshoz, továbbá az asszonyokkal való kapcsolatát, és a város nyilvánosságbeli képviseletét. Mindezek a kézművesek és a szervezet tekintélyének megvédését szolgálta. Az itt kifejlődött „polgári magaviseleti normák" megfelelnek a polgári erkölcsi-morális értékítéleteknek. Nem hagyható figyelmen kívül a legények differenciáltsága, a mesterfiú, aki a kézművesiparba nősült, továbbá a szabad és házas „örök" legények. Az egyletben elfoglalt helye határozta meg magatartását a normák alapján. 3. Politikai-szervezeti feladatokat a legényegyesületek a szervezet megerősítésénél, az együttélés megóvásakor, a közösségbe való besorolás, a szervezeti apparátus és a szabályzat elismerése, ellenőrzésekor láttak el. 4. A vallási-egyházi feladatok lényegében miselátogatásokban, gyertyaszenteléseken, körmenetben való részvételkor, a halottak iránti tiszteletben és imádságban merültek ki, eltekintve a cipőkészítő legények ferencesrendi kolostorhoz fűződő szoros kapcsolatától. Ezek a reformáció idején csökkentek. Chemnitzben nem beszélhetünk egyházi testvérszövetségekről, mindig a „világi" hatáskörök domináltak, azonban az egyházi és vallási feladatok teljes elkülönülése nélkül. Megjegyzendő, hogy a kézművesség szociálgazdasági fejlődése szükségszerűen maga után vonta a mesterek és legények közötti különös szociális-gazdasági kapcsolatok kialakulását. A legényszervezetek létrejötte és formája a kézművesipar konkrétan helyi és általános specialitásai. A feudális gazdálkodási mód fejlődésének eredményeként, a legényi szervezetek kiépítése a termelőeszközöket birtokló mesterek és (pillanatnyilag vagy állandóan) a termelőeszközöktől megfosztott legények közötti szociális-gazdasági viszonyban gyökereznek. Az elkövetkező kutatásoknak behatóbban kell foglalkoznia a legényszervezetek azon törekvéseivel, amelyet nem lehet pusztán csak a kézművesiparból magyarázni. Több figyelmet érdemelnek a birodalomban, a körzetekben és különösen a történtek helyén a szociálgazdasági, politikai, jogi és ideológiai körülmények vizsgálata. Ezek segítségével elemezhetők a legények életkörülményei. A 15—17. századi chemnitzi legényalapszabályzatok A szabályok forrásértékéről A chemnitzi kézművesipari legények szabályzatait mindeddig tudományosan nem dolgozták fel. Néhányukat kiragadva a polgári várostörténeti kutatásokhoz használták fel. Valójában a legények szabályzatai a városi iparfejlődés kiderítéséhez csak korlátozott mértékben járultak hozzá; ebben a városi tanács és a céhek történetileg több tényanyagot szolgáltatnak. A legényegyletek érdeme, mint más társadalmi szférából származó forrás elsősorban abban áll, hogy a tényeket másként tükrözi, mint a források többi része. Vizsgáljuk meg ezen forrásokat. Az alapszabályok megerősítésére és rögzítésére tett intézkedé159 1 /