Levéltári Szemle, 30. (1980)

Levéltári Szemle, 30. (1980) 1–2. szám - Pásti Judit: A chemnitzi kézműves-legények szabályzatai a 15. század végétől a 17. század elejéig / 155–166. o.

1570-ben, 1588-ban, 1590-ben, 1594-ben, 1599-ben, 1604-ben és így tovább elrendeltek. Szociális hatásukat tekintve megoszlanak a vélemények, minden helyi és területi szervezkedés viszont új kiinduló pontot jelentett az uralkodói rendelkezés kijátszásában. Az ellenállás egyik momentumát a régi eredeti-erős egyházi-vallási orientálódású legény-testvér egyesületek továbbélése jelentette. Chentnitzben a cipész legények egyesülete a 15. század közepén keletkezett; ez a szövetség 1486-ban szövetkezett a ferencesrenddel, így a tanács 1496 és 1603 között cikkelyeit megerősítette. Minden ezideig ismert chemnitzi legényszabályzat arra utal, hogy a szervezet szociális vagy szociálpolitikai differenciálódás idején keletkezett. Ez egyrészt a mesterek és legények közötti ellentét rögzített formájában, másrészt a megtalált kompromisszum formában fejeződik ki, amelyet az alapszabályban is rögzítettek. Vizsgáljuk meg a legényegylet-szervezetek néhány kérdését. A testület kényszer-szövetség volt. Annak a legénynek, aki a szervezethez tartozott, munkát kellett vállalnia egy mesternél, és felvételekor járandóságot kellett fizetnie. A testület szabályzatát létrejöttekor, esetleg később dolgozták ki, itt rögzítették a szervezeti elveket. A szövetség élén álltak a választott, részben a mester befolyása alatt álló öreglegények, akik vezető funkciót töltöttek be. Néhány legényszervezetben még más hivatali tisztségeket is viseltek, (gyertyás-cseléd, apródfiú), ők jelentéktelen feladatokat láttak el. Az öreglegények egyidejűleg a szervezet szóvivői a nyilvánosság felé. Tisztségük alapján figyelemre méltó megbecsülést élveztek. A legények a gyűléseken és a tanonc gyülekezeteken találkoztak az otthonban a szabályzatnak megfelelően. Itt bonyolították le a szervezeti találkozókat, gyakran felügyelt a mesterek képviselője. Egyúttal itt hajtották végre a belső szervezeti bíráskodást, valószínűleg mindig az öreglegények elnöklete alatt, a szabályzatban foglalt normák és paragrafusok alapján. Néhány esetben a tanács „jogj ítéletek" elrendelésével csorbította a szervezet hatáskörét. Belépés,- befektetés, -büntetéspénz- és más pénzösszegek folytak be az egyleti pénztárba. Ezeket a legtöbbször az öreglegények, részben a mesterek felügyelete mellett kezelték. A legényeknek számadáskötelességgel tartoztak a péztárosok. Pénz- és viaszbüntetést egyaránt használtak, mégis a reformáció bevezetése után főként büntetéspénzt alkalmaztak. A szekrény az írásos dokumentumok őrzőhelye, a legények „pénztára", valamint a szervezet hagyományos és elfogadott „jelképe". Hivatalos jellegű összejöveteleket mindig a kinyitott szekrény mellett tartottak. Az ilyen jellegű legényegyletek szervezete egyszerű, benne minden tag ellenőrizhető; messzemenően a céh szervezeti elvét veszi át és kezdettől fogva alapelvei szerint egzisztál. A szervezeti kiépülés a 17. században történt a már meglevő szervezeti elemek finomításával. A chemnitzi legényszabályzatokból a szervezet következő működési területére következtethetünk: 1. Szociálgazdasági feladatok: főként a mesterekhez és a céhhez fűződő kapcsolatokban fogalmazódik meg; így a munkaközvetítésben, a megállapodásban, a munkaviszony időtartamában, a heti munkaidő terjedelmében, a napi munkaidő teljesítésében, a különleges alkalmakkor, valamint a legények rendzavarása esetében. Feltételezhető a legények közreműködése a bérezésben is. A szociális biztosítás feladatait is a szervezetek töltötték be. Ez többnyire rövid lejáratú hitelek engedélyezésére vonatkozik, továbbá a legények 158