Levéltári Szemle, 30. (1980)

Levéltári Szemle, 30. (1980) 1–2. szám - Pásti Judit: A chemnitzi kézműves-legények szabályzatai a 15. század végétől a 17. század elejéig / 155–166. o.

ken mutatható ki, amelyeken a legények politikai, szociális, gazdasági, morális stb. „magatartását" határozza meg. A kézművesipari fejlődés és a céhes szabályzat Chemnitzben is ahhoz járult hozzá, hogy a mesterek és legények közötti kapcsolatok a 15. században kiéleződtek. (A szociális struktúra keretén belül) A legények megkezdték saját szervezeteik kiépítését. A legrégibb, mindenesetre mégis teljesen bizonytalan tudósítást az egyik legényszervezet létezéséről a városi kamara szolgáltatja 1430-ból „27 garast követelt a sír előtt a szövőlegényektől". Itt a megváltási díj összege a várost megerősítő munkálatoknál egy ennek megfelelő testület jelenlétére utal. Azután a nyomok elvesznek. Miután 1471-ben a chemnitzi takácsok szabályzatuk uralkodói elismerését kivívták, egymás között és a szabók között heves összeütközésekre került sor, amelyben a polgárság széles rétege is részt vett. A cikkely vizsgálata rámutat a kiélezett viszonyra a mesterek, a legények és a többi segéderők között. Különösen akkor derül ki, amikor a mesterek és az eredetileg szoros, az irodalomban oly gyakran használt legényekhez és szolgálókhoz kapcsolódó „patriarchális" viszony felbomlását a következőképpen szövegezték: „egy mester sem engedheti szolgálóját vagy szolgálónőjét az asztalhoz, és nem etetheti". A mesterjog elérésének feltételei is a város más kézműveseivel összehasonlítva különösen nehéz volt, mivel egyértelműen a mesterfiúkat juttatták előnyhöz és a céhes testület zártságára törekedtek. Ebből a feszült helyzetből származik a nem sokkal később kirobbanó nyílt konfliktus. A „félreértés" a „céh kereten belül a legények körében keletkezett". A mesterek kizárták a legényeket, ily módon akarták segéderőiket a céhbeli rend által előírt helyre kényszeríteni. A szász herceg parancsára 1492-ben mindkét tanács által elsimították az összeütközéseket anélkül, hogy a fanácsjegyzőkönyvbe írottakból kiderült volna a legényszervezet további fennmaradása. A szervezet továbbélésére mégis az a körülmény utalhat, hogy a tanács 1558-ban a szolgáknak és szolgálólányoknak egy — a mesterektől elkülönített — betegbiztosító intézet felszerelését engedte át. A takácsok és a selyemszövők közötti különbségek miatt a legénység 1578-tól 1618-ig ismét a színre lép, az 1618-as cikkely biztosítja „az egyletükbe való jobb felvételét". A gyér és nagyon hiányos értesülés ellenére is megfigyelhető az, hogy a takács-legényegylet feszült szociális összefüggések miatt, és a céhhel való nyílt harcban keletkezett. Szintén 1492-ben éles különbségek mutatkoznak a szűcsmesterek és legényeik között. Mindenesetre az a tény, hogy a város tanácsa a freibergi kádárlegények szabályzatait alkalmazta, mutatja a chemnitzi kádárlegények egyesülési törekvéseit. Több város fazekasmestereinek széleskörű felhívásával összefüggésben — többek között Drezda, Freiberg és Chemnitz — ennek a kézművesiparnak 101 legénye szemben a felhívással létrehozta a chemnitzi fazekas legényszervezetet, amely szabályzatát 1559-ben rögzítette és hagyta jóvá. (TV. forrás) Ezen testület keletkezésének vizsgálatakor felismerhető az uralkodói gazdaságpolitika hatása. Esetünkben különösen a legények, szolgák, cselédek ellen szóló fokozódó kiírások és rendeletek, amelyek megfelelő birodalmi határozatokon alapultak és a szász terület számára többek között 1526-ban, 1541-ben, 1543-ban, 1547-ben, 1550-ben, 1551-ben, 1555-ben, 1559-ben, 1561-ben, 1566-ban, 1567-ben, 157