Levéltári Szemle, 30. (1980)

Levéltári Szemle, 30. (1980) 1–2. szám - Pásti Judit: A chemnitzi kézműves-legények szabályzatai a 15. század végétől a 17. század elejéig / 155–166. o.

A kiadvány megjelenésének célja az, hogy hangsúlyozza a helyi kézművestörténeti kutatások jelentőségét, felhívja a figyelmet a téma feldolgozásának szükségességére és a céhlegények szerepét, a társadalomban elfoglalt helyüket meghatározza. Az anyag bemutatásakor a kiadvány tematikáját követjük. A chemnitzi legényegyletek keletkezése, szervezeti feladatok A kézműves legény a feudalizmus-kapitalizmus átmeneti korszakának struktúrájában olyan helyet foglal el, amelyet nem könnyű megítélni. Saját termelőeszköz nélkül, gyakran a városi polgárságon belül nem egyenjogú, egyszersmind a céhhez „hozzákötődve" mesterének megbízásából dolgozott, annak műhelyében, legalábbis annak vevői számára, önállótlan, a mesteri utasításoktól megkötött bérmunkás. Hogy „munkaerejének szabad eladójává váljon, aki áruját mindenhová elviszi, ahol piacot talál, így távolabb a céhek uralmától, tanonc és személy-szabályzatától, gátló munkaelőírásaitól meg kellett szabadulni" — írta Marx. Engels a „Parasztháborúdban c. művében úgy jellemzi a legények szociális helyzetét, mint „pillanatnyilag a hivatalos társadalmon kívül állókat, élethelyzetünkben a proletariátushoz közelálló, amennyire csak az akkori ipar és céhprivilégium lehetővé tette; ugyanakkor majdnem csupa leendő polgári mester ..." Azonban a középkor vége felé, a gazdasági élet mennyiségi és minőségi változása, a céh jelentőségét is átalakította, ezzel összefüggésben a legények társadalmi helyzete is megváltozik. A mesterré válás folyamata megnehezül. A céh minél jobban vált tagjainak védegyletévé és ellátó intézményévé, annál feszültebb lett a mester-legény kapcsolat. Ekkor kb. a 14. században figyelhetjük meg a legényszervezetek keletkezését. A régebbi polgári kutatás a folyamat magyarázatakor abból indul ki, hogy a szociális-konfliktus többé vagy kevésbé döntő oka a legények szervezeti bezárulásának. Ebből következtethetünk a legényegyesületek szociális-politikai összetételére. A marxista történetírás ezzel az alapgondolattal egyetért. A chemnitzi plebejus rétegek a 16. század első felében számbelileg jelentősen megerősödtek; a század közepén arányuk az összlakossághoz viszonyítva mintegy 60%-ot tesz ki. Nehéz megállapítani azonban azt, hogy kikből tevődött össze, mivel a legtöbb forrás csak globális információt kínál, több év összehasonlítását nem teszi lehetővé. A vizsgált időkereten belül a városban tevékenykedő kézműves-legények összarányáról biztos adatot nem találunk. A törökök 1501-ből való adókimutatása feljegyzett ugyan 128 szolgálólányt, 9 komornát, 31 inast, 12 legényt, 31 apródot, 114 szolgát, 8 házi- és 87 más cselédet (=420 önállótlan), az 1530-as regiszter összesen 893 szolgálót, cselédet, szolgát stb. mutat ki. így e kategória struktúráját tekintve áttekinthetetlen, főképpen a „szolga" és a „cseléd" fogalom mögött gyakran a kézműveslegény áll. Csak egyes esetekben konkretizálják a fogalmakat anélkül, hogy azok megvilágosodnának. így például 1611-ben 244 takácsmester összesen 100 segédet foglalkoztatott, 1559-ben 7 fazekasmester 12 segédet, itt is igazolható, hogy közöttük több mesterfiú volt. A kézműveslegény, amikor a céhtestület tagjává lett, egyértelműen függőségi viszonyba került a céhhel. Ez a viszony a legvilágosabban a céhes testület rendjében azokon a helye156