Levéltári Szemle, 30. (1980)

Levéltári Szemle, 30. (1980) 1–2. szám - Gyáni Gábor: Adalékok Budapest története feldolgozásának megszervezéséhez, 1939 / 131–136. o.

Az 1938. február 25-én megtartott értekezleten „Alföldi András előadásában részletesen kitért az újabb acquincumi ásatások eredményeire és rámutatott azokra a korjelző adatokra, amelyek az újabb ásatásokkal kapcsolatban Acquincum történetére vonatkozó ismeretanyagunkat lényeges pontokban megváltoztatták, vagy kiegészítették". így mindenekelőtt a gellérthegyi eraviscus letelepedés pontos datálása, ill. a boi-eraviscus kultúra Budára helyezése nyert forrásszerűen is bizonyítást. Nagy Lajos, az acquincumi múzeum igazgatója rámutatott, hogy az új ásatások anyaga még koránt sincs kellően feldolgozva, de emellett „revízióra szorulnak a régebben meghatározott emlékek is és főként nyomatékosan hangsúlyozandó, hogy a legalapvetőbb kérdések, mint amilyen a castrum, az úthálózat és a limes kérdés, még mindig jórészt csak hipotézisekkel mondhatók megoldottaknak". Az acquincumi kérdés „nagy problémaanyagának" a lehető tisztázása sokágú feltáró munkát feltételez. Ebbe a sorba illeszkedik az egyetem Archeológiai Intézete tagjait illetően a disszertációs témaválasztások Acquincumra orientálása csakúgy, mint az 1939-ben megjelentetni kívánt Kuzsinszky Emlékkönyv, amely zömében acquincumi tárgyú tanulmányokat foglal majd magába. Mindez azonban nem elegendő. Fontos lenne növelni a múzeum kutatói állományát, hogy a folyamatban levő óbudai városrendezés folytán esetleg sorra kerülő ásatások egyáltalán beindulhassanak. Felveti, hogy majd csak ezen újabb ásatások lezárulását követően kezdhessen hozzá a kötet ráosztott fejezeteinek a megírásához. Ajánlatos lenne tehát az első kötet megjelenésének kitűzött idejét a további kötetek utáni időre halasztani — szól indítványa. Gárdonyi Albert ehhez kapcsolódó hozzászólásában kétségbe vonja a megjelentetési sorrend javasolt módosításának a realitását, hiszen: „a második kötet felépítése, a topógráfiai kérdések tisztázása túlnyomóan az első kötet eredményeitől függ... nem is szólva arról, hogy a további kötetek is még hatalmas levéltári kutatásokat igényelnek és a rendelkezésükre álló munkaidő amúgy is a minimumra van megszabva". Tompa Ferenc a maga részéről elfogadhatónak találja az előzetesen megszabott határidőt, majd sietve hozzáfűzi: „az őskor terén ismereteink gyarapodása (amúgy is) az esetlegességeken múlik...". Tárgya földrajzi körülhatárolásával összefüggő problémafölvetése nyomán a jelenlevők egységesen úgy foglalnak állást, hogy „minden korszak a maga keretében állapítsa meg azt a földrajzi határt, amelyben a város története lejátszódik". Nagy Lajos halasztási kérelmében az értekezlet akként határoz, hogy mielőtt a kötet megjelentetésének időpontjáról véglegesen döntenének, információkat szereznek az óbudai új híd építésével összefüggő városrendezési munkák közelebbi idejéről. Amennyiben azok a közeli jövőben ténylegesen megkezdődnének, kérni fogják a polgármestertől az első kötet leadási határidejének egy évvel való meghosszabítását. Ha viszont a városrendezési munkák elhúzódnak, vagy későbben kezdődnek, úgy az eredeti, 1939. májusi terminushoz tartják magukat. Nagy Lajos szakmai alapról fölvetett javaslata a későbbiekben azután hamar lekerült a napirendről. Részint azért, mert fény derült arra, hogy a városrendezési munkák legföljebb 1940 közepén veszik kezdetüket, részben pedig azon okból, hogy eleget tegyenek a főváros vezetői részéről tapasztalható állandó sürgetéseknek. Egyébként sem az a cél — fejti ki Kelényi -, hogy végleges eredményekről számoljunk be. Különben pedig „nem szabad a közigazgatás előtt sem oly színben föltüntetni a vállalkozást, amely a mű megírását egészében problematikussá tenné". 133