Levéltári Szemle, 30. (1980)

Levéltári Szemle, 30. (1980) 1–2. szám - Gyáni Gábor: Adalékok Budapest története feldolgozásának megszervezéséhez, 1939 / 131–136. o.

Gyáni Gábor ADALÉKOK BUDAPEST TÖRTÉNETE FELDOLGOZÁSÁNAK MEGSZERVEZÉSÉHEZ (1939) „Pest város már 1870-ben elhatározta történetének megíratását és a három kötetre tervezett mű munkálataival Salamon Ferenc kiváló történetírót bízta meg. A megbízást később, a városok egyesülése utáni Budapest történetének megíratására módosították. Salamon műve csonkán maradt, adatai azóta nagyrészt elavultak. Salamon munkájának tanulságai alapján annak idején az a felfogás alakult ki, hogy mielőtt Budapest összefoglaló történetének megírására újabb vállalkozás indulna meg, össze kell gyűjteni Buda, Pest és Óbuda történetére vonatkozó okmányokat, másrészt pedig részletkérdések feldolgozásával, az adatközlő történetírás módszerével kell előkészíteni az utat a modern történetírás követelményének megfelelő monográfiára." így kezdődik Szendy Károlynak, Budapest Székesfőváros polgármesterének 1939. szeptember 29-én kelt, a törvényhatósági bizottság számára készült előterjesztése. Az idő azóta megérett egy újabb szintézis vállalkozás beindításához — szól tovább a szöveg —, v hiszen az eltelt idő során mind a forrásfeltárás, mind a részletkérdések monografikus feldolgozása terén elért eredmények ehhez megfelelő feltételekkel szolgálnak. Elég utalni arra, hogy időközben nyomtatásban is megjelent Budapest Árpád-kori okleveles forrásanyaga, de ezen túlmenően már 12 kötetre rúg a Budapest Régiségei és 10 kötetre a Budapest Székesfőváros Várostörténeti Monográfiái c. sorozat. Emellett a fővárosi múzeumok, a Statisztikai Hivatal és a Fővárosi Könyvtár — kiterjedt publikációs tevékenységükkel — további garanciákat nyújtanak egy ilyen szintézis munka sikeres elkészítéséhez. „Ezért tudományos munkatervem egyik első és fontos pontjaként — folytatódik az előterjesztés — felvetettem az összefoglaló történet megíratásának gondolatát és amidőn arról győződtem meg, hogy ilyen nagyszabású és jelentős munkálat kielégítő elvégzésére magánvállalkozás nem látszik alkalmasnak, magam vettem kezembe a történet megíratásának megszervezését és irányítását. 1936-ban a székesfővárosi tudományos intézetek vezetőit és szaktisztviselőit, a Pázmány Péter Tudományegyetem történelem szakos tanárait és az állami tudományos intézetek szakembereit értekezletre hívtam össze, hogy ennek a kérdésnek megoldását megvitassam. A értekezleten résztvevők egyhangúlag állást foglaltak amellett, hogy az összefoglaló történet megírása időszerű, a munka máris megkezdhető és rövid időn belül be is fejezhető". Jelen cikk keretében e vállalkozás némely részletébe kívánunk betekinteni Budapest Főváros Levéltára ide vonatkozó forrásanyagának a felhasználásával IV 1420 c. 67. doboz). Célunk nem annyira az elemzés, mint inkább a puszta regisztrálás, azaz a dokumentumok „beszélte tésén" keresztül a forrásanyag bemutatása.