Levéltári Szemle, 30. (1980)

Levéltári Szemle, 30. (1980) 1–2. szám - Gyáni Gábor: Adalékok Budapest története feldolgozásának megszervezéséhez, 1939 / 131–136. o.

Elsőként is megalakult a szerkesztőbizottság, amelynek élén maga a polgármester állott, tagjai közé tartozott pl. Szekfü Gyula, a munkálat tkp. szerkesztő tisztét Kelényi Ottó Béla töltötte be. Mindenekelőtt tervezet készült a kötetbeosztásra és a szerzők személyére vonatkozóan. Ennek értelmében Budapest történetét négy kötetben, 145 íven, gazdag kép- és térképmelléklettel ellátva kívánták megjelentetni. A vállalkozás első kötete az őskortól a tatárjárásig terjedő korszakot ölelte volna fel, amelynek a megírásához Tompa Ferenc és Alföldi András egyetemi tanárokat, valamint Nagy Lajos szfv. múzeumigazgatót és Gárdonyi Albert nyűg. szfv. főlevéltárost sikerült megnyerni. A második kötetre a tatárjárástól az 1686-ig tartó periódus jutott. E kötet szerzőiként Mályusz Elemér és Fekete Lajos egyetemi tanárok, ül. Horváth Henrik szfv. központi múzeumigazgató közreműködésére számítottak. A harmadik kötet lett volna hivatva tárgyalni a Buda török alóli felszabadulásától az 1848/49-es forradalom és szabadságharc lezárulásáig terjedő időszakot. A kötet kijelölt szerzői: Kovács Lajos szfv. levéltáros, Bánrévi György szfv. allevéltáros, Belitzky János szfv. segédlevéltáros, Kelényi Ottó Béla szfv. főkönyvtáros és Schoen Arnold, a szfv. műemlékfelügyelője. Végül a negyedik kötet 1850-től a megírás időpontjáig terjedően fogta volna át a város történetét. Ez utóbbi szerzőségének a kijelölésekor Szekfü Gyulára, Török Pálra, az Akadémia könyvtárnokára és Genthon Istvánra, a Műemlékek Országos Bizottsága előadójára gondoltak. A kötetek térképanyagának az elkészítésére Gergely Endre kapott megbízást. Így nézett ki a nagyszabású vállalkozás előzetesen megtervezett szerzői stábja, valamint a mű felépítése. A megvalósulás már kezdeti stádiumában alakult azután ki a végleges, ül. a nem befejezett, de legalábbis már nem kinyomtatott kötetek esetében a véglegesnek tűnő írói gárda. Az első kötet munkatársi köre kibővült Nagy Tibor, Szüágyi János és László Gyula fiatal régészekkel, akik egy-egy fejezet elkészítésére kaptak megbízást, továbbá Paulovics István pécsi egyetemi tanárral, aki néhány fejezethez nyújtott segítséget. A második kötetbe eredetüeg szerzőként jelölt Horváth Henrik 1941. januárjában bekövetkezett elhalálozása folytán gazda nélkül maradt részek elkészítésére Mályusz Elemér, a csonka művészettörténeti fejezet kiegészítésére és befejezésére Genthon István vállalkozott. Végül anegyedik kötet szerzői közül Szekfü Gyula „hosszú betegségére való hivatkozással" kérte az írói megbízás alóli felmentését és kivált a szerkesztőbizottságból is. Az ő fejezeteit Török Pálra, aki „egyrészt a ferencjózsefi korszak kitűnő ismerője, másrészt pedig abba a szellemi körbe tartozik, amelyet történetírásunkban Szekfü Gyula képvisel" és Ungár László levéltári gyakornokra osztották. Ungár, Szekfü társszerzőjeként, már az eredeti elképzelések szerint is ott lett volna a kötet szerzői sorában. A szerzőgárdában végbement átalakulással párhuzamosan a kötetbeosztás számos pontja is megváltozott. Az első kötet időhatára a népvándorlás korával zárult (a kötet szerzői közül így hullott ki a medievista Gárdonyi) és amikor 1942-ben végül megjelent, két kötetből állott: 1/1-2. Az első kötettel kapcsolatban 1938-ban tartott szakmai megbeszélésekről fennmaradt néhány jegyzőkönyvi emlékeztető, valamint az anyagban fellelhető levelek és hivatalos jelentések alapján némi képet alkothatunk magunknak az anyaggyűjtésről és a vele összefüggő koncepcionális kérdésekről. 132