Levéltári Szemle, 30. (1980)

Levéltári Szemle, 30. (1980) 1–2. szám - Farkas Gábor: A földigénylési eljárás lefolyása és forrásai a Fejér Megyei Levéltárban / 123–130. o.

sok nagybirtokos hivatkozott, akik főleg a feudális eredetű birtokok tulajdonosai voltak, és akik sorra jelentették be igényeiket egy 200 kat. hold nagyságú birtokrész mentesítésére. A rendelet idevonatkozó részét valóban lehetett úgy értelmezni, mely szerint a történelmi arisztokrácia tagjai magukat földművesszármazásúaknak, a mezőgazdasági termelést pedig élethivatásnak tekinthették. Egyes arisztokrata családok tagjai 1945 előtt valóban szereztek mezőgazdasági ismereteket, akik azután önállóan irányították a birtokon a termelést, vezették a gazdaságot. Ezek különösen feljogosítva érezték magukat, hogy gazdákként lépjenek fel a Földigénylő Bizottsággal szemben, hiszen a földműves foglalkozás fogalmába erőszakoltan besorolható a nagybirtokos is. A földreform rendeletnek ez az említett paragrafusa adott alkalmat már 1945 tavaszán a földosztás ellenes fellépésre. A megfogalmazás tehát nem szerencsés, s a parasztság és földművesség megkülönböztetés nem szójáték, hanem a polgári elemek tudatos törekvése a nagybirtokos osztálynak a vagyoni deklasszálódásától való megmentésére. Cecén például majdnem 1000 hold föld került vissza a nagybirtokosok kezére, ami az ottani nagybirtok területének 23%-a volt, Magyaralmáson pedig 35%-át juttatták vissza. A nagytömegű agrárproletáriátus azonban forradalmi magatartásával a nagybirtokosok visszaigénylésének mértékét a minimumra tudta csökkenteni. Bicskén mindössze 0,2%, Bodajkon 0,5%, Polgárdiban 4,5%-a, Pusztaszabolcson 4,7%-a,Ráckeresztúron 3%, Tácon 9% maradt meg a volt nagybirtokosok kezén. Ugyancsak a reformrendelet adott lehetőséget arra, hogy egyes nagybirtokosoknak 300 hold földet hagyjanak meg. Ilyen irányú igény nem sok volt, hiszen ezt a birtoknagyságot csak azok igényelhették, akik a nemzeti ellenállásban, illetve az antifasiszta küzdelemben kimagasló érdemeket szereztek, vagy azok családtagjai, akiknek hozzátartozóik a németellenes szabadságharcban hősi halált haltak. A kedvezményt — a 300 kat. holdas gazdaság megszerzésére — a magyar nemzetgyűlés politikai bizottsága körültekintő tájékozódás után adta még. így kapott vissza özvegy Széchenyi Györgyné Kálóz- Belmajorban a 2600 kat. holdas gazdaságból 300 holdat, a kastéllyal együtt. Széchenyiné fia, Pál 1944 novemberében a fővárosban, az Andrássy úton a csendőrökkel és a nyilas pártszolgálatosokkal vívott tűzharcban hősi halált halt.

9 Pátkán Ivánka Gézának 100 hold földet és a kastélyt kívánta a Földigénylő Bizottság visszajuttatni, mivel a nagybirtokos demokratikus érzelmeit az ellenforradalmi rendszer idején megmutatta, sőt 1918 őszén házhelyeket juttatott a szegény parasztságnak. A Dunapentele melletti Pálhalmán a Dóra családnak szintén 100 kat. hold földet hagytak meg, mivel a földreform kezdete előtti napokban derült ki, hogy a család egyik férfi tagja a szovjet csapatoknak az előrenyomulás során olyan adatokat szolgáltatott, amely megkönnyítette nekik a sikeres helyi harcokat. A német csapatok ideiglenes visszatérése alkalmával a Dóra családnak ezt a tagját el is hurcolták. Demokratikus érzelme következtében állott ki a Földigénylő Bizottság Alsószentivánon Szluha Aladár mellett. Neki is 100 hold föld visszahagyását javasolták és levelüket az Országos Földbirtokrendező Tanács elnökének, Veres Péternek juttatták el. A nagyobb nyomaték kedvéért a Nemzeti Parasztpárt helyi szervezete is megindokolja a Földigénylő Bizottság előterjesztését, mely szerint Szluha Aladár 1919 augusztusában bátran fellépett a fehér tiszti különítmények ellen és ezzel a faluban több ember életét mentette meg. Az alsószentiváni bizottság fellépése a nagybirtokos mellett valóban indokolt volt. Ez jelzi az agrárproletariátus magatartásában a humanizmust, s a történeti igazságérzetet is.