Levéltári Szemle, 30. (1980)

Levéltári Szemle, 30. (1980) 1–2. szám - Bertényi Iván: A középkori pecsétek felhasználása a művelődéstörténet kutatásában: a Nemzetközi Pecséttani Bizottság elnökének előadása / 115–122. o.

A párizsi Chátelet-ben a király személyesen is helyet foglalt, ha bíráskodott. Ez intézmény pecsétjét közvetlenül Fülöp Ágost ellenpecsétjeinek a típusából vette. Ez megerősíti és egyben ülusztrálja azt a tényt is, hogy minden joghatóság: a prévőtoké csakúgy, mint a bailliké és a sénéchaloké, akik éppúgy, mint a Chátelet pecsétje, egy liliomot használtak jelvényül, a királyi hatalom kisugárzása volt. Ugyanazon intézmények valahányszor egy-egy feudális család címerével pecsételtek, egyben azt is kinyilvánították, hogy valamely világi vagy egyházi hűbérúrtól és nem a királytól függnek. A várospecsétekbe még változatosabb témákat véshettek, s így azok rendkívül értékes információkat nyújtanak a történész számára. A városkép típusúakon fel lehet ismerni a város fő épületeit, általában a várostornyot, amelyben a kiváltságlevelet, valamint a pecsétnyomót őrizték, mellette a székesegyházat vagy a káptalani templomot. De emellett a városi önkormányzat mindenképpen azon volt, hogy a város védelmének az eszközei is szerephez jussanak: e típus képeinek jól látható részei a falak és a megerősített városkapuk. Emellett azonban van egy másik fajtája is a kommunális pecsétnek, amelyet municipális típusúnak neveznek. Ezen, a város jelentőségéhez mérten többé-kevésbé nagy létszámú embercsoport vesz körül egy személyt, a legjelentősebbet, az elöljárót. A köriratok változatosak lehetnek és mindinkább kifejezővé válnak: Sigillum majoris et juratorum A maire és az ...-i esküdtek pecsétje Sigillum majoris et scabinorum A ...-i maire és a tanácsosok pecsétje Sigillum communionis de A ...-i közösség pecsétje Sigillum conjurationis de Ez esetben világosan személyekről, a maire-ről és társairól, a választott tanácsosokról van szó, akik vele együtt tették le a közösségi esküt: szabadon élni vagy meghalni! A pecsétek segítségével megérthetjük, hogy a kommunális kötelék lényege az egyesek által az egész város nevében letett eskü. Ez a kommunális mozgalom Észak-Franciaországban a 12. században és a 13. század elején fejlődött ki. De Szép Fülöp alatt, a század végétől a pénzterhek olyanok lettek, hogy a kommunák — akár békés körülmények között, akár erőszakos úton születtek — kérték, hogy lemondhassanak a szabadságukról és visszajutottak a király kezére. Dél-Franciaországban, ahol a római intézmények mélyebben meggyökeresedtek, a konzulátusi típusú városi intézmény fejlődött ki mindenütt. Itt a városok nem függtek sem a királytól, sem a földesúrtól, sem püspöktől, mint pl. Nlmes. Lyon pecsétjeinek a története megérdemli, hogy részletesebben is foglalkozzunk vele. A császárság és a királyság közt megosztott város a Saőne által elválasztva a császártól és a püspöktől függött. 1270-től kezdve megkezdődött az első szabadulási kísérlet: pecsétet véstek, amely a Saőne-on átvezető híd által egyesített két városrészt ábrázolta: a középső kereszttől jobbra és balra a királyság oldalának a lilioma, ül. a császárság oldalának az oroszlánja szerepelt. A kommunális autonómiának ez az első kísérlete azonban nem folytatódott: a pecsétnyomót összetörték. Húsz évvel később a francia király támogatásával Lyon elnyerte az önkormányzatijogot, s egy új , az elsőhöz hasonló pecsétet is véstek. Azoknak a nehézségek118