Levéltári Szemle, 30. (1980)

Levéltári Szemle, 30. (1980) 1–2. szám - Bertényi Iván: A középkori pecsétek felhasználása a művelődéstörténet kutatásában: a Nemzetközi Pecséttani Bizottság elnökének előadása / 115–122. o.

Bértényi Iván A KÖZÉPKORI PECSÉTEK FELHASZNÁLÁSA A MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET KUTATÁSÁBAN A Nemzetközi Pecséttani Bizottság elnökének előadása A Magyar Tudományos Akadémia Középkori Munkabizottságának a meghívására Yves Metman, a Nemzetközi Pecséttani Bizottság elnöke, a párizsi Archives Nationales osztályvezetője felesége társaságában hazánkba látogatott. Vendégünk megtekintette a Magyar Nemzeti Múzeum pecsétnyomó gyűjteményét, a magyar koronázási jelvényeket, s találkozott a magyar kutatókkal. 1979. december 20-án a Magyar Tudományos Akadémia Felolvasó termében előadást tartott a középkori pecsétek felhasználásáról a művelődéstörténeti kutatásban. Az előadót Székely György akadémiai levelező tag, a Középkori Munkabizottság elnöke üdvözölte, majd Yves Metman mondott köszönetet a meghívásért. Előadása szövegét — némi rövidítéssel — az alábbiakban közöljük: Azt a meghatározást követve, amelyet a pecsétekről adnak, a pecséttan szakterületét igen különböző kiterjedésűként lehet felfogni. Ha tág teret engedünk ambíciónknak, a pecséttan igényt tarthat arra, hogy ez, az első pillanatra oly szakosodottnak tűnő tudomány voltaképpen végigkísérje a civilizált emberiség egész történetét. Ha a Közel-Kelet volt is az az olvasztótégely, ahol a pecsétnyomók és a pecséthengerek használata a legszélesebb körökben elterjedt kihatva tán csaknem az egész lakosság életére, nem kevésbé fontos, hogy csaknem valamennyi emberi civilizáció hajnalán — Indiától a Távol-Keletig — megjelentek a nemesfém pecsétnyomók. Vagy nem lehetett-e mindig hozzákötni a materializált beszédnek egy látható, visszautasíthatatlan jelen keresztül való képességét a társadalmi élet fogalmához is, mint a fejlődés egyik nélkülözhetetlen feltételét? Mielőtt a középkorra szűkítenénk le vizsgálódásunkat, emlékeztetnünk kell arra, hogy az ékírással ellátott agyagtáblácskák tulajdonosuk, vagy pontosabban kibocsátójuk pecsétjével voltak ellátva, a kereskedelem követelményei már az i.e. 3. évezredtől igényelték e jelek alkalmazását, hogy a dokumentum hitelessége felismerhető legyen. Avagy nem pecsételték meg a római korban a szerződéseket hét tanú pecsétjével is? Mint a római civilizáció tekintélyes részének az örököse, a középkor fokozatosan átvette a bulla és a viaszpecsét használatát. A 12., 13.. és 14. századokat tartjuk annak az időszaknak, amikor a legjobban virágzott a pecsétmetszők művészete, amikor az oklevelek érvényessége azon hatóság pecsétjének a rányomásához vagy ráfüggesztéséhez volt kötve, aki az illető oklevelet kiállította. ( E beszélgetésünket elsősorban a középkor idejének szenteljük, de jó, ha rámutatunk arra is nagy vonalakban, mivé lett a pecsét a modern korban és napjainkban. Az írás 115