Levéltári Szemle, 30. (1980)

Levéltári Szemle, 30. (1980) 1–2. szám - Barta László: Szentes város közönségének (közgyűlésének) iratai, 1837–1848 / 109–113. o.

hogy megfigyelőként vagy tanácskozási vagy szavazati joggal voltak jelen. Ezt a csoportot nevezi az 1837. április 30-i közgyűlési jegyzőkönyv képviselőségnek. A régi, feudális városszervezet legfőbb hatalmi szerve a népgyűlés volt. A tisztújításon kívül igen ritkán hívták össze, csak az örökváltsági küzdelmek során vált szokássá, hogy gyakran egybegyűlt a legnagyobb tekintetű döntések meghozatalára. Döntései a tanácsi jegyzőkönyvekbe kerültek. 1837. április 30-án, néhány nappal a Pótszerződés aláírása után az egész közönségnek nevezett népgyűlés megválasztotta 1840. nov. l-ig tartó megbízatással a város főbírájául Boros Sámuelt, és ideiglenesen megerősítette a tanácsot és a képviselőséget. Ismét néhány nap múlva, május 5-én átrendezték és kiegészítették a tanácsot és a képviselőséget a Coordinatio és az Elsőleges egyezség szerint, vagyis megvalósították a nemes és nem nemes tagok előírt arányát. Ekkor született meg a belső és külső tanács. 1837. június 10-én a nép közfelkiáltással pártfogóul, választotta Klauzál Gábort. A következő napokban az ő elnökletével tartott ideiglenes tisztújításon tovább építették a Coordinatio szerinti városszervezetet. Leköszönt a belső tanács, s a képviselők — kiegészülve a lemondott belső tanácsbeliekkel — megválasztották az új tanács 11 tagját a főbíró mellé, majd a tisztviselőket. A pártfogó nem kinevezte, hanem csak ajánlotta az ellenőrt, de ragaszkodott a főkapitány kinevezésének jogához. A novemberig hátralevő időben a belső tanács külön (V. 102. fond) és a külső tanáccsal együtt tartott ülést: ez utóbbiak voltak a közgyűlések, vagy ahogy inkább nevezték őket, elegyes tanácsülések. A közgyűléseket szabálytalan időrend szerint hívták össze: gyakran naponta, de legalább hetenként. A jegyzőkönyvnek legfontosabb anyaga ebben az időszakban: a tulajdon és a törvényhatóság átadását tartalmazó jegyzőkönyvek, a testületi és tiszti utasítások és a jegyzőkönyvbe is iktatott haszonbéres szerződések. Az új ideiglenes városszervezet működése során kiderült, hogy a pártfogói méltóság sérti a város szabadságát, hogy a hivatali apparátus túlságosan drága, holott egyes részei feleslegesek, hogy a nemes és nem nemes lakosok között súlyos ellentétek alakultak ki, s hogy a városi tanács nem úriszék alakjában, hanem a maga nevében akar bíráskodni. Mivel a Coordinatiót a grófi megbízottak elmulasztották aláírni, a közgyűlés alaki okot is talált a felmondásra. 1837. augusztus 20-án a közgyűlés a Coordinatiót érvénytelennek nyilványította, de ésszerűnek vélt intézkedéseit megtartotta. Ettől kezdve a közgyűlésen a főbíró elnökölt. Október végén a gazdasági tanács megszüntette működését, mert a város minden vagyonát haszonbérbe adták. 1837. november elején megtartották a rendes tisztújítást: megválasztották a következő három évre a testületeket és a tisztviselőket, A választások egyáltalán nem a Coordinatio szerint folytak le. Boros Sámuel főbíró is lemondott, holott őt már 1840. november l-ig választották meg. Most közfelkiáltással újra a főbírói székbe került. Utána a belső tanács tagjait választotta meg a nép. Ezután a belső tanácsot meghívott köz lakosokkal egészítették ki a néhány nap múlva tartandó képviselő-választásig. A november 12-én tartott szavazáskor a kandidáló bizottság jelöltjeit a jelenlevő közönség választotta meg az előírt 1/3 nemes, 2/3 nem nemes arányban. Az így alakult két testület — a belső és külső tanács — alkotta a közgyűlést. 111