Levéltári Szemle, 30. (1980)

Levéltári Szemle, 30. (1980) 1–2. szám - Barta László: Szentes város közönségének (közgyűlésének) iratai, 1837–1848 / 109–113. o.

A választások és a nagyban zajló egyéb események olykor arra késztették a vezetőket, hogy eltérjenek még a maguk szabta rendtől is. Például az 1837 májusi ideiglenes választáskor a nemesi gyűlés (anyagát az V. 114. fond tartalmazza) külön jelölte a tanácsba a nemesi esküdteket, ugyanúgy a nem nemes község a maga jelöltjeit. A közgyűlés elfogadta ezt az eljárást, de megjegyezte, hogy nem lehet precedens a jövőre nézve. S noha az új rendszer szerint a népet csak a választásokra hívják össze, 1837. dec. 21-én összehívták a népgyűlést, hogy egy kilátásban levő nagy kölcsön felvételéről döntsön. A külső tanácsnak negyedévenként kellett volna üléseznie, azonban csak 1839-ből maradt fenn egy jegyzőkönyve, ez három ülés anyagát tartalmazza. (Ez a néhány lapos jegyzőkönyv az egyik közgyűlési kötetben lappangott, nem is szerepel külön raktári egységként.) A közgyűlési és belső tanácsi jegyzőkönyvek elszórt utalásaiból az derül ki, hogy igen ritkán és rendszertelenül ülésezett. Ez a rendszer 1840, október 7-ig működött. Bonyolult vizsgálatok és perek végkifejleteként egy úriszéki döntés — az úriszéket legfelső intézkedésre hívták össze — megsemmisítette szabad Szentes városának városszervezetét, és visszaadta a grófoknak a törvényhatóságot. A földesurak újra éltek a bírójelölés, az ellenőrzés és a jóváhagyás, az árvafelügyelet és az egyházi patronátus jogával. Ettől kezdve egészen 1848 tavaszáig felújult a régi, feudális községszervezet, de a 12 tagú tanács többé nem egészült ki a községet képviselő lakosokkal. A tanács a népgyűléssel együtt irányította a várost - a földesurak áltak szűkre szabott keretek között. A fondunkban levő népgyűlési jegyzőkönyv nyolc év határozatait tartalmazza. Mivel anépgyülést többször városi közönségnek nevezi a jegyzőkönyv, jelenléte a fondunkban indokolt. Az 1840-től 1848-ig tartó időszak népgyűlési jegyzőkönyveit azonban ugyanennek az időszaknak az V. 102. fond tanácsi jegyzőkönyvei is tartalmazzák, sőt a népgyűlésen tárgyalt ügyek számozása is a tanácsi jegyzőkönyvek sorszámozását követi: ezért fondunk eme részének idetartozása kétséges. Mégis ez a fondszerkesztés látszik helyesnek. A közgyűlések iratanyaga mindössze három doboznyi. Ebből két doboz az 1837—1840. évi. Az iratok számozása a közgyűlési jegyzőkönyvekéhez igazodik. Az öt jegyzőkönyv — függetlenül attól, hogy mikor nyitották meg — mindig 1. sorszámmal kezdődik. A kutatást betűsoros mutatók segítik 1837 és 1840 között. 1840-től a népgyűléseknek nincs külön mutatójuk, a tanácsi fond mutatóiban találhatók. A fond szerkesztését még bonyolultabbá tette az a tény, hogy a 6. kötet, az ún. Népgyűlési jegyzőkönyv tulajdonképpen két részből áll. 1840. november 11-től 1848. április 19-ig csak a népgyűléseket tartalmazza. 1848. április 19-én azonban a váltsági ügyek tanulmányozására és e tárgyban a népgyűlések elé terjesztendő javaslatok kidolgozására egy 85 tagú választmányt jelölt ki a népgyűlés. Ez a választmány rövidesen minden fontosabb üggyel foglalkozott, s döntéseket is hozott. Bár a népgyűlést ezután is összehívták, a választmány mindinkább átvette a közgyűlés hatáskörét: olykor a jegyzőkönyv közgyűlésnek is nevezi. Ezzel a változással Szentes mintegy előkészítette a rendezett tanács kialakítását — erre azonban csak 1849 elején került sor. A választmányi ülések és a közben volt népgyűlések tárgyainak sorszámozása a tanácsi jegyzőkönyvekéhez igazodik, tehát nem folyamatos, hanem szakaszos. Iratanyag is tartozik hozzá, ezt a 3. doboz tartalmazza. Az iratok számozása követi a jegyzőkönyvét. 112