Levéltári Szemle, 29. (1979)

Levéltári Szemle, 29. (1979) 1–2. szám - Szili Ferenc: A Mezőgazdasági Ipari Rt. Somogy megyei vállalatainak szocializálása 1919-ben / 89–98. o.

nemcsak mint pártvezér, hanem mint miniszter is tudomásul vette a termelőszövetkezetek létét is. Hogy mennyi volt ebből meggyőződés, illetve a kompromisszum az vitatható, mindenesetre elképzelhető — hisz későbbi magatartása, amelyre még kitérünk,igazolja —, hogy ez olyan történelmi pillanat lehetett számára is, amikor képes volt túllépni önmagát. Magatartását nem tekinthetjük taktikai lépésnek, politikai manőverezésnek, e pillanatban paraszti ösztönével döntött, mégpedig nem is rosszul. Nem véletlenül írták a MIR elcsapott vezetői az igazgatóságnak küldött illegális levelükben, hogy most már „egyedüli reményünk a központi választmányban volna, sajnos azonban erre sem merünk alapítani, olvasván Búza miniszter cikkeit a Loydban és látván Bóhm hadügyminiszter részéről az itteni akció erélyes karhatalmi támogatását". Utolsó erőfeszítéseként Nagyatádinál mégegyszer kísérletet tettek arra, hogy a MIR vállalatainak szocializálását semmisnek nyilváníttassák. A reakció feltűnően nyüzsgött Nagyatádi körül, küldöttségek keresték abban a reményben, hogy panaszaikat meghallgatva számukra kedvezően intézkedik. Csalódva vették tudomásul, hogy a miniszter nem kívánt velük beszélni és tárgyalni, csupán a MIR küldöttségét fogadta. A nagy remények azonban hamar lelohadtak, Nagyatádi ugyanis kategorikusan közölte velük, hogy „Ö" nem azért jött Kaposvárra, hogy egy már létrejött egészséges alakulást megszüntessen, hanem, hogy a termelőszövetkezetet, mint hivatalos hatóság is szentesítse és megerősítse és, hogy azok fejlődéséről gondoskodjék." E kijelentés Nagyatádi politikai hitvallásának legjelentősebb bizonyítéka. A MIR küldöttsége előtt nem exkuzálta magát, nem hivatkozott arra sem, hogy pressziót gyakoroltak rá, vállalta a népgyűlésen mondott kijelentéseit és nem kívánt a reakciós néppárti politikusokkal egy sorban menetelni. Jellemétől távol állt az úri praktikázás és az olcsó népszerűség hajszolása és ha a későbbi években el is vesztette lába alól a talajt, ekkor még szilárdan állt, tudta, hogy ő nem akárki - kétségkívül volt bizonyos küldetéstudata —, de azt is tudta, hogy a parasztság is számonkéri tőle ígéretét, a földreformot. Ugyanakkor a bizalmas beszélgetés során arra is hivatkozott, hogy a magasabb állami érdekek is az adott viszonyok tudomásulvételét sürgetik, mivel Károlyi Mihály a leendő békekonferenciára csak akkor megy ki, ha az országban rend és nyugalom lesz, a vérontást mindenféleképpen el kell kerülni. A kisgazdapárt és a szociáldemokrata párt ideiglenes közeledése kétségkívül Nagyatádinak köszönhető. Persze az is elképzelhető, hogy mindkét párt győztesnek érezvén magát a beszédből csak azt érzékelte, amit szívesen akart hallani. így a kisgazdapárt tagjai megnyugodtak, mivel a pártvezér, a miniszter, letette a voksot a földosztás mellett, a szociáldemokraták pedig politikai győzelemnek tekintették a termelőszövetkezetek elismerését, ami egyébként az is volt. A MIR küldöttség utolsó lépésként a lehetetlent is megkísérelve még aznap délután felkereste a szociáldemokrata párt helyi vezetőségét abban a reményben, hogy még egy kísérletet tegyen a részvénytársaság érdekében. E megbeszélésről iratok nem maradtak fenn, de az elutasítás nyilvánvalóan itt is bekövetkezett, ami egyébként előre várható volt. Végső összegezésként megállapíthatjuk, hogy Nagyatádi agrárprogramja 1919. március 10-e után nemcsak saját pártjában volt a legradikálisabb, hanem az egész magyar politikai életet figyelembevéve is az egyik legprogresszívabb nézetet vallotta. Agrárprogramjának 96