Levéltári Szemle, 29. (1979)

Levéltári Szemle, 29. (1979) 1–2. szám - Szili Ferenc: A Mezőgazdasági Ipari Rt. Somogy megyei vállalatainak szocializálása 1919-ben / 89–98. o.

neveznek ki." Egyben két napos általános sztrájkot rendelt el, minek következtében a gyárban és a malomban is megszűnt a munka, a pénzintézetek és a bankok is bezártak. Egész nap tüntető tömegek járták az utcákat a népőrség és a katonaság részvételével. E baloldali demonstráció kétségkívül Nagyatádi Szabó István miniszter ellen irányult, aki szűkebb hazájába Somogyba a forradalmi balratolódást jött megakadályozni. Nagyatádi március 10-i magatartását és politikai kompromisszumát elsősorban azzal magyarázták, ,frogy a szocialisták még útközben pressziót gyakoroltak a miniszterre." Köztudott, hogy Hamburger is ekkor jött — rövid időn belül már harmadízben — Kaposvárra és elképzelhető, hogy igyekezett Nagyatádit mind a szocializálás érdekében, mind pedig a kisgazdapárti főispán lemondása tekintetében befolyásolni. A beszélgetés tartalmára vonatkozóan nincsenek dokumentumaink, de mindenesetre elképzelhető, hogy Hamburger érvei Nagyatádit elgondolkoztatták. Ma már az sem rekonstruálható, hogy a Taszárra eléje siető híveinek küldöttsége hogyan referált a kaposvári eredményekről, valószínűleg óvták a minisztert attól, hogy Kaposvárra menjen. Nagyatádi tehát tudta, hogy mit vállal, de azt is tudta, hogy mit veszíthet, ha a népgyűlésen nem jelenik meg. A jelentés szerint a minisztert még így is meglepte az ellendemonstráció, rövid beszédében azonban azt hangsúlyozta, ,Jtogy lejövetelének célja nem egyéb minthogy a kisgazdák földhöz jussanak." E kijelentésével a szociáldemokrata tüntetőkkel farkasszemet néző többezer kisgazdapárti résztvevőt sikerült lecsillapítani, de beszédének hatására a szociáldemokraták is megnyugodtak, mivel Nagyatádi azt is hangoztatta, hogy „ a szoc. dem. párt ezen ideiglenes intézkedését — már mint a termelőszövetkezeteket - egyelőre megnyugvással fogadja." Nagyatádi politikai pályafutását - ezen belül 1918-as 1919-es magatartását már többen elemezték. Az ellenforradalmi korszak politikusai és történészei kaposvári szerepléséért elmarasztalták, hangoztatva, hogy elárulta a parasztság ügyét. A marxista történetírás — eltekintve Király István legutóbbi tanulmányától — sem méltatta kellőképpen e tragikus parasztpolitikusnak erényeit és nem vette észre, hogy 1919 márciusában valóban politikai pályájának a zenitjére ért. Csak a becsapott, kisemmizett, politikailag korrumpálódott parasztvezért látták és nem vették tudomásul múltjának valós értékeit, amelyeket a történeti irodalomból ugyan könnyű volt száműzni, de a magyar parasztság nemzedékei számára halála után is progresszív példát jelentett. Amíg a hivatalos történelemszemlélet Nagyatádiban csak a negatívumokat látta meg, addig ennek talán reakciójaképpen a napi történeti tudatban a politikusnak csak a pozitív érdemei tükröződtek. így a Nagyatádiról alkotott hivatalos és a parasztság által kreált kép is hamis volt. E helyütt nincs szándékomban Nagyatádi portréját részletesen megrajzolni, csupán a jobbról és balról egyaránt bírált március 104 kaposvári szereplését kívánom érinteni, mivel a vizsgált kérdéssel is összefügg. Nagyatádi tehát ama bizonyos ominózus nagygyűlésen nem árult el senkit és semmit, elveit nem adta fel, a párt agrárprogramját vallotta. A helyzetet gyorsan áttekintve és bölcsen mérlegelve, a pártpolitikai szenvedélyeket igyekezett lecsillapítani. E magatartásával sikerült megakadályozni egy tömegvérengzést, amelynek a lehetőségei ugyancsak megvoltak. Mert mit is tett lényegében ? Változatlanul kitartott a földreform elve mellett, ezzel megnyugtatta saját pártjának híveit, de az ellenzéket is kielégítette azzal, hogy 95