Levéltári Szemle, 29. (1979)

Levéltári Szemle, 29. (1979) 1–2. szám - Szili Ferenc: A Mezőgazdasági Ipari Rt. Somogy megyei vállalatainak szocializálása 1919-ben / 89–98. o.

A beszámoló szerint a közhangulat eléggé forrongó, a birtokosok nem mernek nyíltan szervezkedni és Összejövetelt tartani - az ellenakció érdekében —, mert mindjárt ellenforradalmároknak nevezik őket. A MIR volt vezetői a szocializálás gyors hatástalanításában azonban nem reménykedhettek, mivel sem megfelelő karhatalom, sem pedig katonaság nem állt rendelkezésükre. ,JMinden katona szocialista és a szocialista tüntetéseknél a katonák is kivonulnak, mindazonáltal utasításunkhoz híven, a bírói eljárást megindítjuk az ítélet kedvéért", írták az igazgatóságnak egyik jelentésükben. Ugyanakkor gyors intézkedéseket tettek, hogy a vállalatok pénztartalékait a Hitelbanknak mielőbb átutalják. Nyilvánvalóan ezzel pénzügyileg akarták csődbejuttatni az újonnan szocializált vállalatokat. A bérleti számláról 60 000, a cukorgyáriról pedig 240 000 koronát utaltak át a Hitelbankhoz, természetesen a munkástanács tudta nélkül, így a pénzhiány miatt a gazdasági kerületekben a napszámot nem is tudták kifizetni az első hetekben. A március 10-re tervezett megyei kisgazdagyűlés esélyeit optimistán ítélték meg, hangoztatva, hogy a szociáldemokrata párt a legnagyobb erőfeszítések árán sem lesz képes a Kisgazda Pártot a szövetkezet ügyének megnyerni, e párt politikai ereje és tömegbázisa eleve lehetetlenné teszi azt, hogy a szociáldemokraták pressziót gyakoroljanak rájuk. Ugyancsak pozitívan értékelték azt is, hogy a vezetés — a szocializált MIR vállalatoknál — a régi vezetők kezében maradt és ha ellenőrzés alatt is tartják őket, így mégis sikerül a részvénytársaság érdekeit megvédeni az esetleges túlkapásoktól. Március 3. és 10-e között a hatalmi kérdés még korántsem dőlt el, a helyi reakció — így a MIR vezetői is - a kisgazda pártban látták azt az erőt, amelynek segítségével a balratolódást meg lehet akadályozni. Az igazság azonban az, hogy a néppárti, az agrárius nagybirtokosi érdekeket képviselő helyi politikusok helytelenül értékelték a kisgazdapártot, vágyaikat szinte annak programjaként értelmezték, jóllehet e koncepció Nagyatádiek számára éppen parasztellenes volta miatt elfogadhatatlan volt és legalább olyan idegenkedve fogadták, mint a szociáldemokrata párt termelőszövetkezeti mozgalmát. Optimizmusukra és politikai szűklátókörűségükre jellemző, hogy az eseményeket megelőzve az ellenakciójukat megindították. A béruradalom kerületeiben a cselédekkel egy olyan nyilatkozatot kívántak aláíratni, mely szerint az aláírók a régi rendszer híveinek vallják magukat és a jövőben is velük akarnak dolgozni. Ezek az urak, akik annyit és annyiszor beszéltek a magyar parasztságról, lényegében nem ismerték a parasztság lélektanát, különböző rétegeinek vágyait és politikai törekvéseit sem. Csak azt látták, hogy ,fl cselédség óráról-órára változtatja álláspontját". Ebből azt a következtetést tudták csak levonni, hogy a régi rendszer visszaállítása politikai realitás, pedig a cselédek számára ez az alternatíva elfogadhatatlan volt. A keserű csalódástól azonban megkímélte őket a szociáldemokrata párt erélyes tiltakozása, így a fenti szándékuktól kénytelenek voltak elállni. E jelentésekből azt is megtudjuk, hogy a kaposvári szociáldemokrata párt a kisgazdapárt mozgalmára ellenakciót indított, Kaposvárott és környékén elrendelte az ostromállapotot, majd délelőtt 11 órakor a megyeházát is birtokába vette „azzal a kijelentéssel, hogy addig onnan nem távozik, míg a kormány részéről kinevezett kisgazda-párti kormánybiztos állásáról lemond és helyébe szocialista kormánybiztost nem 94