Levéltári Szemle, 29. (1979)

Levéltári Szemle, 29. (1979) 1–2. szám - Szili Ferenc: A Mezőgazdasági Ipari Rt. Somogy megyei vállalatainak szocializálása 1919-ben / 89–98. o.

munkástanáccsal együttműködve látták el. A béruradalom volt igazgatójának Fábernek is bizalmat szavaztak. Az irányítást tehát a szocializálás után is — néhány leváltott vezetőtől eltekintve - a régi vezetők látták el, jóllehet a munkástanács tagjai és a kormányzótanácsosi biztos ellenőrizte tevékenységüket. A vezetést illetően tehát a változás már kevésbé volt radikális, e tekintetben a szükségesnél is nagyobb engedményeket tettek. A leváltott vezetők a tényleges vezetőkkel gyakran együttműködve konspirációs tevékenységet folytattak és a Tanácsköztársaság idején mindent elkövettek a rendszer gazdasági, politikai és morális gyengítésére. A fentiek igazolására röviden ismertetjük Weimann és Bak konspirációs tevékenységét, akik március 3. és 21. között információkat küldtek az igazgatóságnak. Ezekből nemcsak a vállalatok belső életét ismerhetjük meg, hanem a megyei eseményekre is kitekinthetünk. így többek között megtudjuk, hogy a fészerlaki és a nyiresi kerületben a bizalmi férfiak a magtárokat lefoglalták és leváltották a régi rendszert kiszolgáló magtárosokat. A gazdasági kerületekbe vezető telefonvonalakat elvágták és elrontották, így megszűnt a kapcsolat a központ és a gazdasági kerületek között. Tettlegességre ugyan nem került sor, de Cseberkiben a gyűlölt intéző lakását a cselédek körülvették. De beszámoltak azokról az erőfeszítésekről is, amelyeket a munkástanács vezetői, a parasztság és a cselédek megnyerése érdekében tettek. A Munkástanács március első napjaiban már kénytelen volt olyan rendelet kiadására, amely szerint tejet csak az a munkás kap, kinek a családjában betegek, öregek, vagy gyerekek vannak. E kényszerintézkedést azért kellett bevezetni, mert a kisgazdák beszüntették a városba a tej szállítását. A cselédek is nyugtalankodtak, mivel a Somogyi Hírlap egyik cikkében arról értesültek, hogy ők csak a fejkvótát fogják megkapni és nem veszik figyelembe a kollektív szerződést. Az elégedetlenség levezetésére a Munkástanács tagjai és a kaposvári szociáldemokrata párt vezetői békéltető körútra mentek, a falvakban és a pusztákban igyekeztek olyan közhangulatot kialakítani, amelyben a termelőszövetkezeteknek minél több hívet lehet szerezni. Toponáron az elégedetlen cselédek követeléseiket az alábbiakban foglalták össze: 1. Garantálják, hogy rossz termés esetén is kapják meg a kollektív szerződésben rögzített minimális feltételeket. 2. A szövetkezetet csak átmenetinek tekintik és addig tartják létjogosultnak, amíg a földosztást meg nem lehet kezdeni. 3. A tulajdonjog bekebelezését azonban már most szükségesnek tartják. Kétségkívül megállapítható, hogy az agrárkérdés gyakorlati megoldása a cselédek vágyaival sem volt szinkronban, - a Tanácsköztársaság idején — a bérek és a juttatások emelkedésével a kialakult helyzetet azonban tudomásul vették és a legkevésbé ők elégedetlenkedtek. Kladnigg szentgáloskéri gazdaságában a cselédek és a nincstelen földigénylők — a tulajdonos meghallgatása nélkül — szövetkezetté tömörültek. A szocialista agitátorok Inamból, Simongátból szintén szövetkezetet alakítottak és „pusztáról pusztára járnak agitációs körútra, az egésznek olyan képe van, mintha az orosz mintára készülne." 93