Levéltári Szemle, 29. (1979)

Levéltári Szemle, 29. (1979) 1–2. szám - Lekli Béla: A lenini levéltári dekrétum / 5–9. o.

nevezi ki. A vezető a Népművelési Népbiztosság Kollégiuma tagjának jogait élvezi és közvetlen referálási joggal képviseli a Levéltárügyi Igazgatóságot a Központi kormányban". Mivel a dekrétum speciális jellegénél fogva sem az egységes levéltári szervezet központi irányító szervének, a Levél tárügyi Főigazgatóságnak, sem az alája rendelt helyi irányító szerveknek az illetékességét és hatáskörét nem részletezheti, ezért külön pontban rendeli el, hogy „a Levéltárügyi Főigazgatóságra és az alája rendelt területi igazgatóságokra vonatkozó rendelkezés pótlólag jelenik meg." Egyetlen azonnali feladattal bízza meg csupán a jogszabály a Levéltárügyi Főigazgatóságot: „haladéktalanul" határozza meg az Állami Levéltári Fondból történő információszolgáltatás rendjét. E pont arra utal, hogy az adott történelmi viszonyok között különböző, (elsősorban) hivatalos szervek használják a levéltári anyagot. c) Fontos eszköze a levéltári anyag védelmének a levéltári anyag koncentrálása, tömörítése is. Ez lehetővé teszi a levéltári anyag biztonságosabb őrzését, jobb tudományos felhasználását és egyúttal gazdaságosabb kezelését is; a centralizált irányítás is sürgeti, követeli az egyes szerveknél szétszórtan található iratanyagok koncentrálását. Ezért a dekrétum 7. pontja elrendeli, hogy „az Állami Levéltári Fond egyes részeit, a levéltárügy centralizálásának elve alapján, lehetőség szerint, egyesíteni kell." d) Az Állami Levéltári Fond anyagi eszközeinek, az iratvédelem objektív feltételeinek biztosítására elrendeli a jogszabály, hogy: „1918. június 1-től kezdve a különböző hatóságokon belül működő levéltárak fenntartására nyitott hitelek átmennek a Népművelési Népbiztosság rendelkezésébe, a Levél tárügyi Főigazgatóság szükségleteinek fedezésére". e) Végül a dekrétum kimondja, hogy a „rendelet kihirdetésétől kezdve az oroszországi levéltárügy szervezetére vonatkozó valamennyi eddig kiadott rendelet és határozat hatályát veszti". Mind ebben a pontban, mind a korábbi pontokban benne foglaltatik, hogy a levéltárügy különböző kérdéseit új jogszabályokkal kell rendezni. A levéltárügy új jogi szabályozása a levéltári anyag védelmének szintén nagyon fontos eszköze volt. A példát ehhez a lenini dekrétum szolgáltatja. f) A dekrétum területi hatályát illetőleg pedig meg kell állapítani, hogy ezt a jogszabályt még a cári Oroszország egész területét magába foglaló unitarisztikus állam, az Oroszországi Köztársaság kormánya fogadja el. Az első lenini levéltári dekrétum jelentősége óriási. A levéltárügy újjászervezésének e dekrétumban lefektetett elvei alapján egyesítették Egységes Állami Levéltári Fondba valamennyi szövetséges köztársaságban, a polgárháború tüzében és utána, mind a forradalom előtti, mind a szovjet központi hatóságok valamennyi irattárát, levéltárát, szerveztek külön hatóságot irányítására. Az első szovjet levéltári rendelet megjelenésétől kezdve sokat vitatkoztak annak jellegéről és méreteiről. A tudósok egy része azt állította, hogy ez a rendelet csupán a 19. sz.-i levéltárosok, Kalacsev és Szamokvaszov, polgári reformjavaslatait valósította meg. Mások az óriási különbséget hangsúlyozzák. Csernov például még két évtizeddel később 7