Levéltári Szemle, 29. (1979)

Levéltári Szemle, 29. (1979) 3. szám - FIGYELŐ - Körmendy Lajos: Proveniencia, pertinencia, nemzetközi levéltári jogviták / 671–683. o.

mak).

19 Nagy jelentőségű, hogy meghatározták az érintett felek alapvető jogait: a történelmi kontinuitáshoz való jogot (lásd a kulturális vagyon címszót), az információhoz való jogot (minden népnek joga, hogy a múltjára, történelmére vonatkozó adatokat megkapja), és a kettős kötelesség fogalmát (az átadó ország köteles a kérő ország történelmére vonatkozó dokumentumokat kiadni, akár eredetiben, akár másolatban, de ugyanakkor köteles megvédeni saját állampolgárainak érdekeit is, az iratátadás ezeket az érdekeket nem sértheti meg, ezt a kérő országnak is respektálnia kell).

20 A szakértői bizottság alapállása egyértelmű: a fondok tisztelete legyen a kiindulópont. Azt a kijelentést, hogy „egy iratban levő információ egyáltalán nem határozza meg a tulajdont", úgy is lehet tekinteni, mint a pertinencia elvének az elvetését.

21 A következő sorokban azonban a szakértők elismerik a funkcionális pertinencia létjogosultságát. Érdekes, hogy a munkaokmányban még bizonyos fenntartásokat olvashatunk ezzel az alapelvvel kapcsolatban. A jelentésből viszont ezek az aggályok kimaradtak. A munkaokmány határozottan elutasítja a területi proveniencia merev, szélsőséges álláspontját, mely szerint a fondokat a keletkezési helyükön kell őrizni, bármilyen (!) okból is szállították el onnan. A jelentésből viszont ez is kimaradt, sőt, „területi vonatkozás elve" néven leginkább a területi provenienciához hasonló meghatározást olvashatunk. Sajnos ez a meghatározás elég zavaros, kétértelmű, ellentétben a munkaokmány precíz fogalmazásával.

22 Figyelemre méltó a bizottság állásfoglalása a szuverenitási és igazgatási levéltárak kérdésében. Elfogadja ezt a megkülönböztetést azzal a megjegyzéssel, hogy az interpretálás túlságosan széles körű lehet, bár az elmélet maga csak a fondok egy kis számára alkalmazható. Mindenesetre megkönnyíti a vitás ügyek megoldását. Mintegy konklúzióként a szakértők javasolták egy tanulmány kidolgozását a problémakörről, fölhasználva a bizottság megállapításait. Az UNESCO főigazgatójának a közgyűlés 19. ülése (Nairobi 1976) elé terjesztett jelentése a szakértői bizottság jelentésére támaszkodott, az említetteken kívül új elemet nem tartalmaz. A főigazgató a szakértői javaslatnak megfelelően megbízást adott a Nemzetközi Levéltári Tanácsnak egy részletes tanulmány kidolgozására. Ez már a második UNESCO-közgyűlés volt, amely előtt a levéltári jogviták kérdése szerepelt. Dyen előzmények után nem csodálható, ha a következő kerekasztal-konferencia témájaként a levéltári jogvitákat választotta. Előkészítése hosszú és alapos volt. Tulajdonképpen két előtanulmány készült a konferenciára. Az elsőt az idézett főigazgatói megbízásnak megfelelően Ch. Kecskeméti készítette ,

23 A tanulmány ez idáig a legjobb áttekintést adja a problémakörről. Ismétlésekbe való bocsatkozás nélkül csak néhány gondolatot emelnék ki ebből. Itt találkozhatunk először a retroaktív örökölhetőség és a közös vagyon elvének a meghatározásával. Az előbbi olyan levéltári anyagra vonatkoztatható, amit olyan szerv hozott létre, melynek kizárólagos feladata egy nem önálló politikai egység ügyeinek intézése akár ezen a területen belül, akár kívül (ilyen volt például a Cseh Kancellária, mely Bécsben székelt). Ezen elv alapján az iratanyagot a politikai egység utódának kell örökölnie (vagy neki kell ítélni). Természetesen a valóság sokkal bonyolultabb a vegytiszta elméletnél. Maga a szerző említi 678