Levéltári Szemle, 29. (1979)

Levéltári Szemle, 29. (1979) 3. szám - FIGYELŐ - Körmendy Lajos: Proveniencia, pertinencia, nemzetközi levéltári jogviták / 671–683. o.

azokat az eseteket, amikor ez az elv nem békíthető ki a fondok tiszteletével (pl. az adott politikai egység utóda több állam, vagy ha az igazgató szerv nem adta át minden funkcióját az utódállamnak), valamint azt, hogy a létrehozó szerv organikusan beletartozott az uralkodó hatalom államapparátusába, annak a rendszernek a terméke. így hozzá tartozónak is tekinthetjük az iratokat.

24 A közös vagyon elvét tekinthetjük az ideális megoldásnak a nemzetközi jogviták többsége esetén, amikor is a vitatott levéltári anyag több ország kulturális vagyonához tartozik, és a szétosztás jelentősen csökkentené az iratok értékét. A koncepció lényege az, hogy a két (vagy több) ország megegyezik: az iratanyagot fizikailag érintetlenül hagyják az egyik országban, de közös vagyonnak tekintik. Ez az ország vállalja az őrzés, az óvás, a kezelés felelősségét, és a másik ország(ok) kutatóinak a sajátjával egyenlő jogokat biztosít.

25 A konferenciát előkészítő kérdőívekre érkezett válaszokat Ch. Gut francia levéltáros dolgozta fel és értékelte.

26 A küldöttek 1977 októberében gyűltek össze Cagliariban, ahol a két előtanulmány alapján megvitatták a ,,nemzeti levéltári vagyonok létrejöttének és rekonstrukciójának" a kérdését. Két munkaülés foglalkozott a téma elméleti aspektusaival. Az már a kérdőívekre adott válaszokból is kiderült, hogy a bázis, a kiindulópont továbbra is a fondok tiszteletének az elve maradt, ezt a résztvevő országok döntő többsége elfogadta — legalábbis szóban. A területi pertinencia — úgy tűnik — végleges vereséget szenvedett, igazi támogatója csak egy ország volt (Lengyelország) a konferencián.

27 A résztvevők általában helytelenítették a funkcionális pertinencia elvét is, bár bizonyos esetekben elfogadták létjogosultságát. Ez a vélemény megegyezik az 1976-os szakértői gyűlés álláspontjával. Viszont határozott változás tapasztalható a területi provenienciát illetően: Cagliariban számos heves támogatója akadt (Algéria, Ausztria, Csehszlovákia, Görögország, Izrael, Jugoszlávia, NSZK, Sri Lanka, Szenegál, Szovjetunió). A hozott határozat a levéltári jogviták tárgyát képező fondok vagyoni hovatartozásának megítélésénél a „proveniencia elvéből eredő kritériumok" előnyben részesítése mellett tör lándzsát.

28 Meg kell azonban jegyezni, hogy a megfogalmazás nem egyértelmű, mert a proveniencia elvéből eredő kritériumok alatt sok mindent lehet érteni. A közös levéltári vagyon elvét általános helyeslés fogadta, bár akadtak olyan országok is, akik vagy megvalósíthatatlannak tartották (NSZK), vagy a levéltárak nemzeti jellegét abszolutizálták (Szenegál), vagy csapdát láttak benne, melynek célja az iratátadások megakadályozása lenne (Tanzánia).

29 Erősen vitatták a résztvevők a szuverenitási és az igazgatási levéltárak közti megkülönböztetést. Ch. Kecskeméti a fentebb tárgyalt tanulmányában teljesen hamisnak ítélte ezeket a kategóriákat, mert egyrészt a szuverenitási iratoknak követniük kell a hatalomváltozást, másrészt pedig mert a levéltárakat létrehozó szervek ügykörei nem szuverenitási és igazgatási koncepciók szerint alakultak ki.

30 Cagliariban nem volt tapasztalható ilyen egyértelmű szembenállás, bár több megalapozott kifogás is elhangzott: 1. általában nem egyeztethető össze a fondok tiszteletével, mert szinte minden intézmény tevékenységében kimutathatók általános rendelkezések és gyakorlati igazgatási feladatok; 2. gyakran szinte lehetetlen meghúzni a határvonalat a két iratfajta között; 3. nem vet számot a realitással: pl. a gyarmati érában egy másik állammal kötött határszerződés égetően fontos lehet az azóta már függetlenné vált volt gyarmatnak. Mindezek ellenére a konferencián akadtak támogatói ennek a teóriának.

31 679