Levéltári Szemle, 29. (1979)

Levéltári Szemle, 29. (1979) 3. szám - Vadász Géza: Fejér vármegye nemességi iratainak gyűjteménye / 523–540. o.

13. Osztálylevél: egyezséglevél, amely szerződés az örökségre vonatkozóan, és az ingó, ingatlan javak felosztásáról szól. 14. Úti levelek (passuales): a nemesek számára kiadott igazolások gyakran hátoldalukon viselik a megtett út városainak felsorolását (124.). 15. Magaviseletről szóló bizony ságlevél (commendatoriae): ilyet kért és kapott például Camusat Péter 12 évi székesfehérvári tartózkodásáról. (144.) Korábban XVI. Lajost szolgálta a Condé herceg nevét viselő regimentben, majd a forradalom elől menekülve az osztrák ház szolgálatába állt. Idővel azonban katonai egységét feloszlatták, és akkor a palatinális magyar huszár regimentbe helyezték hadnagyi ranggal. De nem tudott németül, így pensióba tették, és Székesfehérváron telepedett le. 1814-ben a Bourbon-ház restaurációja után hazájába kíván visszamenni, és királyi szolgálatot szerezni. Kérésre a megyei közgyűlés állít ki ilyen határozatot, amely a megnemesíteshez is szükséges, mint például Ritter Jakab esetében, akinek felsorolja a köz és a haza érdekében tett áldozatvállalásait, valamint az 1795-ös seregélyes! éhező jobbágyok érdekében nyújtott segítségét (754.). 16. Magánlevelek (litterae missiles): külön ki kell emelni Ürményi József leveleit, amelyekben főként váli és agárdi allodiumának gazdasági ügyeivel foglalkozik (941.). 17. Nemesi felkelésekről tudósító iratok: tabellák, kimutatások Fejér megye lovas katonáinak állapotáról és mennyiségéről (529.); a Fejér megyei insurgensek szerepe az osztrák örökösödési háborúban: csaták leírása, amelyek Morvaországban zajlottak 1742ben; insurgens-állítás költségeinek kimutatása; másolatok a felkelő nemesi sereg összeírásaiból. 18. Tanúvallatások (inquisitio ad edoctionem genealógiáé seu inquisitio ad probandam nobilitatem): a névkutatás, népmozgások kitűnő forrásai, de használatuknál nem mellőzhető a forráskritika. Egyik vallomástevőről például megjegyzi a korabeÜ irat: „Egy bor-iszák, csélcsap lévén, leginkább akárkinek is kívánságára tanú bizonyságtételével és szokása szerint való hamar esküvéssel táplálta magát." (366.) De a következő eset is annak bizonyítéka, hogy a vallomások sok esetben nem ,,sine ira et studio" jönnek létre, hanem nagyon is egyoldalú elfogultság vezette a vallomástevőket: „Ezen inquisitio Oláhok részére tétetett, akik a Kup famíliának férfiágát elnyomni és a leányágot boldogítani szándékoztak. Akként igen rajta hajtott, hogy a férfiág igazai enyésztessenek." (500.) Már a korabeli hivatalos vélemény is az volt az inquisitiókról — amelyekből több százat tartalmaz gyűjteményünk —, hogy nem tartoznak a legerősebb és legvilágosabb tanúságok közé a dologra nézve sok esetben egyenetlen és egymásnak ellentmondó szájvallások (indirectae fassiones). Ezért szükségesnek tartották felhasználásuk esetén az „accurata combinatio"-t, azaz a józan és gondos összevetését a rendelkezésre álló többi adattal, valamint az évszámmal (chronologia), és a köztudomás (publica notitia) vezérfonalába kell fogódzkodni. 19. Nemesi összeírások (conscriptiones nobilium): megbízhatóságuk mértékére, forrásértékükre nézve sokat mond a tiszti főügyész 1818-as jelentése. Eszerint senki, akit ebbe a lajstromba beírtak, nem kényszerült arra, hogy nemességét rendszeresen bebizonyítsa. Általában mindenkit, akit a nemesi szabadság gyakorlásában találtak, műiden nehézség nélkül feljegyeztek. Azonban a nemesi szabadság gyakorlásának be533