Levéltári Szemle, 29. (1979)

Levéltári Szemle, 29. (1979) 3. szám - Tilcsik György: A középbirtokos Máriássy család birtokigazgatása és erdőkezelése, 1841–1863 / 499–522. o.

Eddigi kutatásainkból megállapítható, hogy a családi erdők 1851 előtt több ok — gondatlan kezelés, kismértékű tervszerű telepítés, nagyarányú, részben a családtagok által okozott erdei károk és kihágások — miatt rendkívül rossz, elhanyagolt állapotban voltak. Máriássy Tiborc zárgondnoksága idején komoly erőfeszítések történtek az erdőpusztítások felszámolására, és a vizsgált korszakban — nem számítva egy 1847-ből és egy 1853-ból származó utalást

38 - csak 1857-től kezdődően találhatók töredékes nyomok tudatos és tervszerű erdőtelepítésre és felújításra.

39 Az éves zárgondnoki kimutatások rovatai alapján 1858-ban 657 vft 45 kr-ért nem jelölt mennyiségű, majd 1859-ben 79,90 oé. ft-ért 2 mázsa ültetésre szánt fenyőmag vásárlásáról van tudomásunk.

40 Az említett éves számadások tanúsága szerint az „erdőplántálást" végző napszámosoknak fizetett összegek az alábbiak voltak: 1857-ben 48 vft 38 kr 1858-ban 697 vft 55 kr 1859-ben 195,65 oé.ft A fentiekből látható, hogy az utóbbi két évben viszonylag nagy, 1858-ban — a fenyőmag fuvardíját nem számítva — 1355 vft 40 kr-t, a zárgondnoki pénztár teljes kiadásának csaknem 95%-át, 1859-ben pedig 275,55 oé. ft-ot, az akkori kiadás 100%-át az erdők felújítására, szaporítására fordították.

41 Valószínűnek tartjuk, hogy az ezt megelőző időszakban csak elvétve és — az említett 1847-ben és 1853-ban eszközölt ráfordítást is figyelembe véve — kismértékű ültetéssel vagy telepítéssel történő erdőfelújításra került sor. Az 1850-es évek vége előtt bizonyára — ennek igazolása későbbi kutatás feladata — elsősorban „szélirányos" és „tuskóirtásos"

42 tarvágással és általánosságban különböző vágási módszerek (sötét vágás, tarvágás, szálaló vágás) alkalmazásával történt az erdők felújítása és nevelése. Ekkor nyilván — és erre a tárgyalt erdők jellege lehetőséget adott — megelégedtek az erdők természetes szaporulatával, és azt csak az említett vágási módszerekkel segítették elő,

43 A vágási és telepítési tervek, továbbá részletes erdőfelmérés hiánya miatt a Máriássy család erdőinek összetételéről nincsenek pontos adataink. A fenyőfélék és a bükk ismereteink szerinti univerzális felhasználhatósága — mindkettő kiváló tűzifa, a fenyő pedig nagyszerű bányafa — a vizsgált esetben is lehetővé tette hasznosításukat mind épület-, mind tűzifa formájában. Mint tudjuk, a bükköt használták szerszámkészítésre, és valószínű, hogy a többször emlegetett szénégetésre is e kiváló hőértékű fát termelték ki. Ezek mellett egy esetben, 1857-ből tudomásunk van nyírfa eladásáról is. Szövegszerű utalások hiányában sem zárhatjuk ki a tölgyfélék meglétét és valamilyen formában történő felhasználását és értékesítését sem. A fenti adatok és utalások figyelembe vétele mellett az adott terület természeti és földrajzi viszonyainak ismeretében elmondható, hogy a Máriássy család erdői az uralkodó fenyőfélék mellett elsősorban bükköt és valószínűleg tölgyfaféléket, valamint kisebb részben nyírfákat tartalmaztak. Itt szeretnénk említést tenni, a teljességre való törekvés kívánalma nélkül, azokról a családüléshez érkezett kérelmekről, melyek az erdőkkel voltak kapcsolatosak. Ezek döntő többsége különböző indokokkal ingyenes vagy kedvezményes épületfa kiadásának engedélyezésére irányult. A kérelmeket, ha azokat a megyei vagy a járási hatóság is 507