Levéltári Szemle, 29. (1979)

Levéltári Szemle, 29. (1979) 3. szám - Tilcsik György: A középbirtokos Máriássy család birtokigazgatása és erdőkezelése, 1841–1863 / 499–522. o.

támogatta, vagy néha egyenesen kezdeményezte, csaknem minden esetben teljesítették. Figyelemreméltó azonban az a tény, hogy az általunk ismert egyetlen esetben sem történt fakiadás térítés nélkül.

44 Azokban az esetekben, amikor „csak" az egyik község lakossága vagy annak egy része felsőbb hatósági támogatás nélkül folyamodott, a legtöbbször elutasítás, ritkábban a kérelmezett fa mennyiségénél lényegesen kevesebb kiadása volt a válasz, természetesen ekkor is készpénzfizetés ellenében,

45 Az erdei zárgondnok és az erdészek által készített, általában igen részletes, bár ennek ellenére több helyen hiányos és néhol elnagyolt, pontatlan kimutatások vizsgálata alapján elmondható, hogy a Máriássy család erdei bevételei az alábbi fő forrásokból származtak: 1. zárgondnoki utalvány ellenében kiadott épület- és tűzifa értékesítéséből (melynek döntő többségét a környéken működő bányák vették meg), 2. a családtagoknak zárgondnoki utalvány ellenében adott épületfa árából (ez 1852-ig ingyenes szolgáltatás volt), 3. egyéb, zárgondnoki utalvány nélküli faeladásokból, 4. az erdei kihágásokért fizetett összegből. Ezek közül az 1. és 2. pontban jelzett bevételek közvetlenül, az utóbbi két jövedelmi forrásból származó pénzösszegek pedig a zárgondnoki pénztáron keresztül folytak be a család közös pénztárába. A tárgyalt korszakra vonatkozó és rendelkezésünkre álló éves zárgondnoki számadások bevételeiről készített összesítésünk a járandóság általunk legfontosabbnak ítélt, két állandó forrása (faeladások és az erdei károk) mellett tartalmazzák a tényleges pénzbevételek és maradék tartozások összegét is (1. sz. mell.). összeállításunkból megállapítható, hogy zárgondnoki utalvány nélkül történt faeladásból 1852 és 1861 között évente igencsak változó mennyiségű pénz folyt be. Ez a kereslet erős igandozására enged következtetni. A kimutatásból látható az is, hogy — tekintettel a maradék tartozások gyakorlatilag állandó szintjére

46 — a tényleges bevétel döntő többsége az utalvány nélküli fa eladásából származott. Az éves hátralékok azonos összegéből adódik az is, hogy — a- hátralékot nem számítva — az évi járandóság minden esztendőben teljes egészében befolyt. A zárgondnoki éves kimutatásokról készített másik összesítésünk (2. sz. mell.) tanúsága szerint a pénztár kiadásai — az 1853-as

47 és a már említett 1858-as esztendőt leszámítva — csak néhány száz vft-ra rúgtak, és így a zárgondnoki pénztárba került összeg is erős függvénye volt az utalványozás nélkül eladott fa mennyiségének, helyesebben az ebből befolyó pénznek.

48 A család közös erdőinek — jelen dolgozatunk keretei között hely hiányában tárgyalásra nem kerülő — felosztását megelőző felmérések befejeződése után a családi igazgató kérésére a Máriássyak összes erdőit az 1861. április 5-én kelt megyei határozat „szoros és abszolút" zár alá vonta.

49 Ennek értelmében tilos volt mindenféle faeladás, de az úrbéresek faizási lehetősége és a közbirtokosok tűzifajárandósága azt követően is megmaradt. A faeladás tilalmazása a zárgondnoki pénztár további működését feleslegessé tette, így azt 1862. január 1-től megszüntették.

50 508