Levéltári Szemle, 29. (1979)

Levéltári Szemle, 29. (1979) 3. szám - Szabó Ferenc: A termelőszövetkezetek történetére vonatkozó források néhány általános vonása / 483–488. o.

maradt. A közösségformálódás menetéről, a korai közös gazdálkodás módszereiről, a vezető vagy hangadó egyéniségekről — ha van is — nagyon hivatalos ízű, lakonikus anyag maradt meg papírra vetve, esetleg fényképen. Milyen érdekes lenne a paraszti termelési hagyományok és a nagyüzemi termelés és üzemszervezés találkozásának, esetleges konfliktusainak s azok feloldásának megörökítése. A gépesítés uralkodóvá válásáról ismerjük a számokat, de kevésbé az emberi hozzáállást. A közös tulajdonhoz való viszonyról sok mindent elmondanak a szövetkezeti közgyűlési és vezetőségi ülési jegyzőkönyvek, de ha teljesebb képet akarunk kapni, pl. a járásbírósági peres iratokat is látnunk kell. , A történeti valóságot visszatükröző minőség leginkább a rendszeres számszerűséget nyújtó iratfajták kapcsán állapítható meg. (Leltárak, mérlegek, tervek, zárszámadások, munkaegység szerinti elszámolások stb.) Ez általános tapasztalat, és mindenképpen helytálló. De különösen az 1956 előtti éveknél számolnunk kell a nyilvántartás gyakori hiányaival, pontatlanságaival. A statisztikai módszerekkel felhasználható forrásokat több tényező torzíthatta ezen kívül is: egyfelől maga az élet (amikor a terv és a megvalósulás között nagy volt az eltérés), másfelől a lokális érdek. A különböző vizsgálati anyagokból derül ki, hogy a mérleghamisításnak, a nyilvántartások kiforgatásának milyen módszerei voltak. Amikor könnyebben lehetett állami támogatást, vissza nem térítendő hitelt kapni, a felügyeleti szervek is gyakrabban hunytak szemet. Szembe kell néznünk azzal a kérdéssel is, hogyan vélekedjünk a szövetkezettörténeti forrásokban gyakran tetten érhető szépítésről, a „lakkozásróV. Erről túlnyomórészt 1956 előtti anyagaink kapcsán szólhatunk. A „lakkozás" arányai, méretei a csekély árnyalatmódosítástól a valóság teljes meghamisításáig terjedhettek. A mérhető, számszerűsíthető, könnyen ellenőrizhető kérdésekben a szépítés ritkább volt. A más jellegű kérdésekben — az emberi tényezők értékelésében pl. - meglehetősen gyakori. A jelenség magyarázata a személyi kultusz időszakának politikai légkörében, módszereiben keresendő. A vezetés eredmény központú szemléletét minden szinten ki kellett szolgálni. Egy-egy szövetkezet esetében a hitelkérelmek elbírálása során, kipattant bűnügyekben, vezetőségcserét előkészítő felügyeleti vizsgálatok kapcsán mutatkozott meg a felszín alatti valóság az ellenforradalom előtti esztendőkben. A források minőségének ügyét taglalva utalnunk kell természetesen arra, hogy nemcsak a „lakkozás", hanem a , feketére festés" termékei is kezünkbe kerülhetnek a kutatás során. Előfordult, hogy az ún, objektív okok — árvíz, belvíz, fagy, jégkár, járvány, rossz földek stb. — hatását jócskán eltúlozták egyes szövetkezetek a magasabb összegű támogatás vagy kártérítés reményében. A források ennyi bizonytalanságának ilyen vázlatos érzékeltetése után is joggal adódhat a kérdés: a bevezetőben is jelzett kutatási feladatok teljesíthetők-e egyáltalán? Mondanivalóm célja a ,sokfelé ágazó forrásgondok felvillantása és a közös megoldás keresése volt. Véleményem szerint a szövetkezetek története — s azon belül az előadásomban tárgyalt 1949-1962 közötti évek fejlődése - a kívánt tudományos színvonalon és emberközeli megismerés alapján feltárható és megírható. A célkitűzést teljesíteni lehet, de a szokásosnál nagyobb erőfeszítés szükséges hozzá. A források összességükben elégségesek a munkához, de nem szabad megelégednünk az írott források megszokott körével, feltétlenül ki kell terjednünk a szóbeli közlésekre is. Az írott forrásokkal szembesített visszaemlékezések értéke nem egy esetben a levéltári vagy sajtódokumentáció 487