Levéltári Szemle, 29. (1979)

Levéltári Szemle, 29. (1979) 3. szám - Szabó Ferenc: A termelőszövetkezetek történetére vonatkozó források néhány általános vonása / 483–488. o.

értékét is meghaladja. A személyes szóbeli közlések — különösen akkor, ha a szövetkezet iratai elpusztultak — révén könnyebben szabadulhatunk attól a szemlélettől, amely a felügyeleti szervek iratait áthatja: a sommázó, átlagoló, skatulyázó szemlélettől. (Nem tagadva, hogy más vonatkozásban ennek is hasznát látjuk a kutatásban.) Az elmondottak után összegzésnek tűnhet az a megállapításunk, hogy a szövetkezettörténeti források kritikai megközelítését erősíteni kell. A módszerek rendszerezett kimunkálása érdekében tett eddigi lépések is ebbe az irányba mutatnak. A különböző irányú összevetések a legkirívóbb forráshibákat gyakran feltárják. Az ellenőrzés használható módja az összevetések körében a folyamatba illesztés is: a hihetetlen adatok és értékelések nemegyszer szembe tűnnek. A forráskritika alkalmazásához meg kell ismerni a lakkozás vagy elhallgatás okai mellett az egykorú torzítás tetten érhető metódusait is. (Pl. az évi zárszámadás saját példányában található adatok egybevetése a felügyeleti tanácsi szerv példányában levőkkel, majd az illetékes bankfiókhoz benyújtott példánnyal.) Nyüván senki sem magyarázza félre a forrásértékelés fentebb érintett gondjai kerüli kritikus hangvételt. Nem arról van szó, hogy eleve bizalmatlanul kell fogadnunk a szövetkezetek történetének lehetséges dokumentumait. A történész számára bizonyos mértékig ,Jcötelező" a kétkedés szemlélete, mert a forrásokban és azok mögött az egykorú valóság lényeges elemeit keresi, akár pozitív, akár negatív töltésűek voltak. A forráskritika a marxista—leninista történetszemlélet alapvonása, legnagyobb mestere maga Lenin volt. Végezetül egy példázatba foglalt reménységemet mondom el. Hajdanán, a magyar történetírás fellendülő pozitivista korszakában, a vezető historikusok is szívesen írtak helytörténeti munkákat. Ez jelentette az igazán megtermékenyítő módszertani példát és ösztönzést. Az írók, szociológusok után ma is az lenne az „élet aranyfája" ebben a műfajban — a szövetkezeti történetírásban —, s adná meg a műfaj igazi tekintélyét is, ha több vezető történészünk foglalkozna vele. Elismerés azoknak, akik ezt eddig is tették, s a szövetkezettörténet-írás alapjait megvetették. (,A termelőszövetkezeti fejlődés három évtizedes története" címen 1979. áprüis 10-én Debrecenben tartott felolvasó ülésen elhangzott előadás.) 488