Levéltári Szemle, 29. (1979)

Levéltári Szemle, 29. (1979) 3. szám - Spáczay Hedvig: A Hadianyaggyártás Hadbiztossága és a honvédség építési vonatkozású iratai (fondjai) a Hadtörténelmi Levéltárban / 475–482. o.

országra. A három gépből a V—603-as egyéni jelzésű gép Bf—109 D—1 típusváltozatú volt, amelyet a Repülő Kísérleti Intézet vett át. Ezzel a témával kapcsolatban, illetve a Messerschmitt Bf—109 különféle változatairól Kováts Lajos írt egy kitűnő és részletes összefoglalást a „Repülés—űrrepülés" című lap XXV. évfolyam (1972. év) 8., 9., 10. és 11. számában. Az építési vonatkozású iratokból, a H. M. 11. osztályával kiegészítve, a magyar katonai építkezések, laktanyák, repülőterek és egyéb honvédségi objektumok (beleértve a szolgálati lakásokat, honvédségi lakóépületeket is) létrejöttéről, építésének módjáról, költségeiről stb. csaknem terjes képet kaphatunk. Itt újra meg kell jegyeznem, hogy amíg a laktanya- és egyéb építkezések felett a H. M. 11. osztálya, a repülőtér és repülő objektumok építkezése felett — a második világháború alatt — a H. M. 33. (repülő építési) osztálya diszponált. Értékes forrásanyagot képeznek mind anyagi, mind személyi vonatkozásban azok az iratok is, amelyek a háború utolsó szakaszára, a nyugatra településre vonatkoznak. Nem lebecsülendő az sem, hogy az ún. építési anyagból nagyjából rekonstruálni lehet — még így, az anyag csonkasága mellett is —,hogy milyen apparátussal működött a légierő, illetve az 1. repülő hadosztály építési osztálya és a Központi Építési Osztály, illetőleg Építési Igazgatóság, személy szerint kik dolgoztak ott (bár teljes névsorok csak elvétve akadnak), továbbá, kik és milyen feltételek mellett dolgoztak (szakmunkások, iparosok, diákok, munkaszolgálatosok) az egyes kirendeltségeken. Nagy örömünkre szolgált, amikor pár évvel ezelőtt (az iratok akkor még csak fondokra és évekre voltak rendezve) igazolni tudtuk egy nyugdíjkorhatárt elérő adminisztrátor-gépírónőnek az 1944. évi munkaviszonyát. Erre ugyanis a Honvédelmi Minisztérium Központi Irattárában (a Polgári Személyügyi osztály anyagában), vagyis az illetőre nem volt adat. Sajnos negatív példákat is lehetne felhozni, abból az időszakból, amikor az építési anyag még nem volt rendezve, amikor még csak száradt és szellőzött. 2. A második pontban említett kérdés, az ti., hogy mely témakörökre érdemes az építési anyagban kutatni, tulajdonképpen összefügg az első pontban — a forrásértékkel kapcsolatban — elmondottakkal. Fentieket csupán kiegészíteni és konkrétabbá szeretném tenni az alábbi, korántsem teljes felsorolással: A „nem igazi" építési anyaggal, a Hadianyaggyártás Hadbiztosságával kezdem. Ezek tulajdonképpen megrendelési, árkalkulációs és leszállítási jegyzékek és számlák, beleértve a javításokat is. Pl. igen értékesek a repülőgépjavításokkal kapcsolatos számlák, nemcsak anyagi vonatkozásban, hanem a repülőgéptípusokat illetően is. Kutatóink tanúsíthatják, mennyire fontos adatokat találtak ezen a téren. Például voltak olyan vélemények, hogy egy bizonyos repülőgéptípust 1943-ban még nem gyártottak sorozatban. Az iratok ezt megcáfolták, mert nemcsak hogy gyártották, de bevetésre is kerültek, s nagyobb mennyiség a javítóműhelyeket is megjárta. Vagy: vita tárgyát képezheti, hogy a német vagy az olasz repülőgépgyárakkal folytattunk-e szorosabb kapcsolatot. Az iratok alapján könnyebben született döntés, sőt arra vonatkozólag is, hogy mely típusokat kellett gyakrabban javítani. (Említésre méltó, hogy az olasz Caproni céggel látszik igen intenzívnek a kapcsolat.) 479