Levéltári Szemle, 29. (1979)

Levéltári Szemle, 29. (1979) 3. szám - Spáczay Hedvig: A Hadianyaggyártás Hadbiztossága és a honvédség építési vonatkozású iratai (fondjai) a Hadtörténelmi Levéltárban / 475–482. o.

Rátérve a tulajdonképpeni építési anyagra: a dualizmuskori, pontosabban a századforduló táján fellendülő laktanyaépítkezésekre igen értékes adatok találhatók, de nem lebecsülendők azok a dokumentumok sem, amelyek az első világháború után lassan ismét meginduló kincstári építkezésekre vonatkoznak. Akit az építkezés módja érdekel (tehát az, hogy milyen anyagot használtak fel, és milyen mennyiségben, milyen technológiával dolgoztak stb.), szintén nem forgatja hiába ezeket az iratokat. A második világháborús repülőtér- és hangárépítkezésekre, bővítésükre, ezek jelentőségére, azt hiszem, nem kell külön felhívnom a figyelmet. Érdekes mozzanat a repülőterek álcázása. Fontos jelentések találhatók a repülőterek bombázásáról és a keletkezett károkról is. Csaknem külön fejezetet lehetne írni az ingatlankisajátításokról és a telekkönyvi adatokról. Mindenképpen fel kell hívnom a figyelmet az építési naplókra is. Kezdetben — a rendezés legelején — saját munkatársaimat is úgy kellett meggyőznöm ezek fontosságáról. Látszólag ugyanis ezek jelentéktelen adatokat tartalmaznak. De csak látszólag. Az építési naplókat naponként vezették. Feltüntették rajta az aznapi időjárástól kezdve azt, hogy hány ember állt azon a napon munkába. Az időjárás akkori feltüntetése számunkra sem haszontalan. Egy ízben például megkerestek bennünket abban az ügyben, hogy mondjuk meg, 1944 augusztusában X repülőtér fölött milyen volt az időjárás. Majdnem meg is tudtuk mondani, az építési napló megvolt, de az utolsó lapok — rajta a kritikus nappal — hiányoztak. Pontosabban: elrothadtak. Megvannak a repülőtéren dolgozó munkavállalók priuszlapjai is (persze nem teljesek), ugyanis ezeket az embereket előbb priorálták. A háború végén viszont már munkaszolgálatosokkal és diákokkal dolgoztattak, annak arányában, ahogyan nőtt a hátországban a munkaerőhiány. Érdekes részét képezik az iratanyagnak azok az elszámolások, amelyek, ha töredékesen is, fényt vetnek a német—magyar kapcsolatokra anyagi vonatkozásban. Különböző szolgáltatások voltak ugyanis mindkét részről, A Todt-szervezetnek is vannak számlatöredékei. Az iratanyagot tervrajzok egészítik ki. Meg kell mondanunk, hogy a nálunk levő tervrajzanyag nem teljes, nagyobb részét s egyben a nagy (térkép) alakúakat még annak idején, az 50-es években átadtuk a térképtárnak, tekintve, hogy szakszerű tárolására (széles polcok híján) a levéltárnak nem voltak meg a feltételei. 3. Szólnunk kell még a kutatás módjáról is. Tekintve, hogy az iratokhoz használható segédkönyvek nincsenek, ezért egy olyan részletes raktári (csomó, illetőleg doboz) jegyzéket készítettünk az anyaghoz, amely nem is igazi raktári jegyzék, hanem sokkal inkább conspectus. Legközelebb áll a levéltári gyakorlatban már ismert áttekintő csomójegyzékhez. De bármüyen részletes is ez a jegyzék, nem pótolhatja a tárgymutatókat. Főleg ott nem, ahol az iratok szám szerinti rendben fekszenek. Ez esetben fel van ugyan tüntetve az év és az iktató- (vagy alap)számok is, -tói -ig, de ez a kutatóknak még nem sokat mond. Ahol szám szerinti rendet nem lehetett kialakítani, ott gyűjtőket hoztunk létre. Itt a kutató könnyebben boldogul, mivel egy-egy gyűjtőbe vagy egy-egy konkrét ügy került, vagy pedig rokon természetű ügyek. Aki egy-egy helységre (az ott történt építkezésekre) kutat, az könnyebben boldogul, mert ezek az iratok — amennyiben az alárendelt helyi szervnél keletkeztek, és nem a központban — egy helyen vannak, azaz 480